Ma megmutatta Timi, hogy amit Tamásnál láttam majdnem egy évvel ezelőtt, hogyan is közeledik.
Láttam Tamásnál, ahogy fut felém egy pár szál virággal.
Most Apa lábai előtt állt, Apa ült a kanapén, és hozzám akart jönni. Mire én mondtam Timinek, hogy gyere. Kettőnk között volt kb egy méter. Semmi kapaszkodó. Apa nem is fogta, és elindult, megtette egyedül az első kis lépéseket, saját akaratából, saját erejéből, saját kedvére, saját önbizalmából! Akart, ott volt, jött, és célba ért.
Persze még sok a teendő, hogy ez önállóan menjen, de látom, látom, hogy meg lesz, ráerősítünk, megerősödünk, és minden meg lesz, a legnagyobb boldogságunk teljesülni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése