Nagypéntek - "Hús-vét"

"Nagypénteken holló mossa két fiát..."

A Húsvét, mint azt minden keresztény ember jól tudja mozgó ünnepnek számít. Pontos idõpontja, a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte utáni vasárnap. Ez Húsvét vasárnapja. Rögtön felvetõdik a kérdés, hogy az egyházatyáknak kellett-e ismerni a csillagos ég minden titkát, ahhoz, hogy egyik legszentebb ünnepét a kereszténységnek egyáltalán el tudják helyezni az évben? Természetesen igen. Ha csak egyetlen példát veszünk elõ ennek bizonyítására, akkor eszünkbe kell, hogy jusson Vitéz János esztergomi érsek, aki nemhogy ismerte a csillagok és a bolygók állását, pályáját, mozgását, hanem korának legnagyobb matematikusa, asztrológusa, asztronómusa volt. Nehogy azt higgyük, hogy ez ellentmondás! Az asztrológia és az asztronómia mindössze 400 évvel ezelõtt kezdett kettéválni jól érzékelhetõen. A humanista tudósok még a jövõ szélsõséges szakosodásáról mit sem sejtve hódoltak az univerzális tudást megragadni igyekvõ Hét Szabad Mûvészet, benne a matematika és az asztrológia együttes ismeretének. Mátyás udvarában még együtt találjuk a csillagbölcselet két fontos ágát. S mivel az uralkodó rendkívül fontosnak tartotta az egyetemes tudás megszerzését, így egy csodálatos szellemi központ tudott létre jönni Budán, amelynek híre a világ legtávolabbi sarkába is elért.
Mátyás király udvarában nemegyszer megfordult a Königsbergi Regiomontanus, a lengyel Johann von Golgau, Ilkus Márton, sõt az olasz Francesco Roselli is - mind a kor kiemelkedõ csillagászai. Az országban három nagy csillagvizsgáló mûködött: Kalocsán, Budán, és Esztergomban. De Vitéz János Nagyváradon is berendezett egy csillagvizsgálót. Fel kell tennünk a kérdést, miért kellett eme nemes férfiaknak a csillagokból szerezhetõ tudás? Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az idõ járását és az elkövetkezendõ eseményeket olvasták ki az égi képeskönyvbõl. S ha ez így volt –- márpedig ezek tények - akkor méltán feltételezhetjük, hogy Mátyás ideje elõtt is kiemelkedõ szerepe lehetett a csillagok ismeretének Magyarországon. Nem véletlen, hogy magyar királyt mindig nagyünnepen koronáztak, akkor, amikor a csillagok állása kedvezõ volt.
Hunyadi Mátyást 1464. március 29-én, Nagypénteken koronázzák Magyarország királyává. Ezután, április hatodikán bocsátják ki a székesfehérvári koronázási cikkelyeket, amelyekkel tulajdonképpen elkezdõdik Mátyás uralkodása. Itt is feltehetjük a kérdést, hogy véletlen-e, hogy az utolsó teljes értékû magyar király éppen Nagypénteken lesz Magyarország királya? Természetesen nem. Tudatosan vállalt sors ez, mint ahogy Jézus Krisztus sorsa is az volt. Nem lehet már visszafordulni, nincs már menekülési út a kínhalál elõl. Fel kell venni a keresztet és menni. Menni még úgy is, ha tudjuk, hogy leköpnek, megaláznak, meggyaláznak minket, hogy még a ruhánkat is elveszik tõlünk. Menni kell, pedig tudjuk, hogy ez az út a szenvedéssel, kínnal teli halálhoz fog vezetni. Mert csak Õ tudta, a kereszt súlya alatt, hogy ilyen közel a feltámadáshoz még soha nem járt. "Mit ér a mi hitünk a feltámadás nélkül?" írja Pál apostol. És valóban. Nem hitünk legfontosabb alapja a feltámadás? De igen! És ehhez csak egyetlen út vezethet el. A szenvedésen, kínokon teli halálon keresztül. Húsvét nem azt jelenti, hogy a böjti idõszakban nem „"vét"-ünk a "hús" ellen, hanem azt, hogy vissza-"vét"-etik a "hús"! Tehát feltámadunk!

Tudta-e ezt Mátyás király? Minden bizonnyal. Hiszen pontosan kijelölte az utat számunkra. Nagypénteken a kereszthalál megidézésével kezdõdött az õ királysága. És amikor meghal - 1490. április 6-án - éppen nagyhéten adja vissza lelkét a Teremtõnek. Mintha csak tudta volna: Magyarország sorsa bevégeztetett...… És tényleg. Halála után évszázadokon át feszült a nemzet a keresztfán, míg végül 1956. november 4-én meg nem halt nagy kínok között. Majd 1978. január 6-án levétetett a keresztfáról és édesanyja ölébe került, s míg 2004-ben sírba nem tétetett...…

És most 2012. április 6-án, Nagypénteken mi fog történni? Jézus Krisztus kereszthalála, Hunyadi Mátyás halála és a mai nap véletlen esik egybe? Nem. A sötétség már régen elborította a világot, a föld már idõtlen idõk óta remeg és a templomok kárpitja már régen meghasadt. Mátyás is már kiüvöltötte fájdalmát szíve legmélyébõl. Most csend van. Elvégezetett? Igen. De a csend a várakozás csendje. És most nem mi várunk valami csodás eseményre, hanem Õk várnak. Jézus és Mátyás. Az Igazság Napja és az Igazságos. Várják, hogy szeretett nemzetük megérti-e a csillagok jeleit és végre feltámad-e?…
"Nagypénteken mossa holló a fiát
Koronázzák Magyarország Királyát
Mossad holló, mossad a te fiadat
Váltsd meg Király, váltsd meg az országodat"


Harmadnapon
 
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyõzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
 

Pilinszky János

Mozgás fejlesztés a "TELJESSÉG" tükrében

Megszülettünk, és most hova menjünk, mit csináljunk?

(ha a születés/terhesség körüli, utáni időszak problémás volt)

Megszületett a kisbabánk: könnyedén vagy nehezen, természetes úton vagy nem, kellett rásegítés vagy nem – meglehetősen sokféleképp jönnek világra a gyerekek. Maga a születés egy természetes csoda, még akkor is, ha ezért meg kell dolgoznia anyukának, kisbabának.

Ha terhesség alatt, születéskor vagy az azt követő napokban bárminemű probléma jelentkezik, felléphetnek olyan kisebb-nagyobb eltérések, amelyek az idő múlásával súlyosbodhatnak. Persze sokféleképp lehet élni, meg lehet szokni a természetestől, az „eredeti”-től eltérőt is, de nem érdemes. Ha komolyabb nehézségek voltak akár terhesség,  akár születés-szülés alatt, akkor mindenképp érdemes fejlesztések után nézni, ami nem jelenti azt, hogy baj van, de preventív, megelőző céllal érdemes. Hogy hová????

Rengeteg módszer van, a magyarok ebben elöljárók, világhírűek a gyógyításban, sok világszinvonalú, egyedülálló kezdeményezés innen indul itthonról (Dévény, csontkovácsolás, Pető, Katona, BHRG, stb), nagy valószínűséggel mindenki megtalálja itthon a legmegfelelőbb gyógyító módot.

Komplex, a TELJESSÉG-et átfogó torna, mozgásfejlesztés

Megjártuk mi is a Petőtől a Katonáig, az egyik neurológustól a másikig – nem jött be (egyik sem).

Mi az, ami bejött??? 2.5 évesen találtunk arra a komplex módszerre rá, ami maximálisan használ!

Ez pedig a Dévény és a csontkovácsolás harmóniája!

A Dévény gyógytorna nem egy franchise, nem mindenki úgyanúgy csinálja. Egy nagyon alapos képzés után mindenki hozzáteszi egyéniségét, további tapasztalatait, és ötvözi őket. Vannak lazább, és vannak keményebb dévényesek. Sok helyütt lehet olvasni, hogy sírnak a gyerekek. Igen, sírnak, a dévényesek azt mondják, hogy csak az idegen kéz miatt, és a kezelés maga nem fáj. A kezelés nem fáj nagyon, ha nincs nagy baj, de ha baj van, igenis a kezelés fáj, hiszen az izmokat helyre kell rakni, és akárhogy is köntörfalazunk, az nem megy olyan könnyen. De 100%-osan megéri!!!! Tapasztalatból mondom. Ha csak csokit eszünk, chipssel, colával, nem leszünk csinosak, egészségesek, bár most óvjuk magunkat, nem teszünk semmit a jobb érdekében. A szépért, az egészségért tenni kell, és ez kis baba korban nagyon fontos, mert ekkor még minden izom, csont, ínrendszer, valamint az agyi területek kialakulása nagyon rugalmasak, mindent meg tud oldani. Ehhez viszont kell a jó szakember!

Ha már túl vagyunk a fél éves koron, akkor mit tegyünk? Mindenhol azt írják, hogy addig kell dévényeshez menni. Keressünk azért valakit?

Igen, igen, igen. Nem minden dévényes hajlandó elvállalni egy egy év körüli gyereket, nagyon utána kell járni, hogy ki hajlandó.

Nyilván nem minden esetben ez a jó módszer, de spasztikus, feszes gyerekeknél mindenképpen. Nagyon lazáknál különösen oda kell figyelni, és a gyógytornással megbeszélni, hogy hogyan képzeli az erősítést (fekvőtámaszok, guggolások, aktív tornák), mert lehet, hogy még lazábbá, hipotonabbá teszi a gyereket (eleinte még lazább lesz, de utána kell, hogy erősödjön!). Meg kell nézni, és a szülőnek el kell döntenie, hogy jó vagy nem. A szülői felelősség nagy, minden fajta fejlesztés során, sok mindenre rá lehet nézni, és aztán dönteni, hogy ez a módszer kell-e nekünk vagy sem, ezzel a fejlesztővel, gyógytornásszal vagy sem.

Hol lehet Dévényest találni? Meg kell kérdezni a védőnőt, a közelben hol van. Ha enyhe a probléma, mindegy melyik dévényeshez kerülünk, de ha komoly (agyvérzés, oxigén hiány, stb), akkor érdemes a fórumokon, blogokon utánanézni, hogy kihez érdemes menni, aki már sokat elért a bonyolultabb esetekben is, és azért nincs túl messze. Fontos, hogy nem érdemes órákat utazni, mert a passzív utazás többet árt, mint amennyit a jobb tornász használhat!

A Dévény módszer elég nekünk önmagában???

Dévény és csontkovácsolás

Az izmok kezelése mellett nagyon fontos az inak helyreállítása is. Hiszen az inak részben az izmok eredésére, tapadására szolgálnak, részben pedig az idegrendszeri végződések bennük találhatók, melyen keresztül az agy utasítást ad a cselekvés elvégzésére a gerincvelőn át. Ezért fontos a hármat egyben kezelni, az izmokat helyre rakni, fellazítani vagy erősíteni, továbbá az inakat, idegrendszeri végződéseket helyreállítani, hogy az információ a gerincvelőn keresztül eljuthasson a megfelelő helyre. De még itt van a gerincvelő is, mely a gerincben fut végig, és ha a csigolyák valamilyen okból kifolyólag elcsúsztak, már nem tud az info szabadon áramlani. Ezért a csigolyák és az egész gerincoszlop helyreigazítása ugyanolyan fontos, és szerves része a TELJESSÉG-nek. A gerincoszlopot, a csigolyákat a csontkovácsolással lehet helyretenni, ami nélkül az egész dévény torna, vagy akármilyen másik torna nem működhet kellő hatékonysággal!!!  

Egész-ség, mint szó a magyar nyelvben tartalmazza, hogy ha bárhol baj van, nem egy részt kell kezelni, hanem az egészet, akkor éred el az EGÉSZ-séget!!!

A csontkovácsolástól tartanak az emberek, mert az elmúlt 60-70 év próbálta kitörölni az emberek tudatából ennek hatékonyságát, hiszen a gyógyszerlobby-nak sokkal jobb a sok gyógyszert, fájdalomcsillapítót, kórházi kezeléseket, műtéteket eladni, mint pár perc alatt meggyógyítani valakit.

Egy rövid egyszerű példával szemléltetve: ha valakinek lúdtalpa van, mit csinál egy ortopéd orvos? Felír lúdtalp betétet, ortopéd speciális cipőket hordat a gyerekkel, ami a pronlámát meg nem oldja, csak kezelgeti, egész életében lúdtalpas marad. Mit csinál egy gyógytornász: azt mondja, hogy járj behúzott karmokkal, külső talpélen, ami fejleszti a lábat, erősíti, de meg nem oldja. Mit csinál egy csontkovács? Helyrerakja a csigolyákat, a medencét, és különösen a csípőt, amitől a lábboltozat azonnal megemelkedik. Kb 10-15 perc alatt, egyszeri kezeléssel gyerekkorban eltűnik a lúdtalp! (többszörös családon belüli tapasztalatból mondom) Lúdtalp esetében nem a talppal vagy lábfejjel van a gond, hanem általában a csípő van beállva, beszűkülve, azt kell helyretenni, és a probléma megoldódott, egy életre!

Egy biztos: aki megtapasztalta milyen is a jó csontkovácsolás, annak teljesen megnyíltak a lehetőségek ezelőtt a módszer előtt, rájött, miről is szól ez valójában.

Fájdalom? Nincs, annyi mint egy szúnyogcsípés egy-egy mozdulatnál. de tudni kell, hogy kihez megy az ember, nem mindegy itt sem, mint más módszereknél sem!

Milyen a jó csontkovács? Ez is egy olyan terület, hogy jól körbe kell járni, kihez megyünk el akár felnőttként, akár gyerekként. Vannak olyan csontkovácsok, akik orvosoknak hívják magukat (pl.: kiropraktőr), akik egy-két csigolyát tesznek helyre. Csakhogy a szervezet nem így működik. Mert ha egy el van csúszva, akkor a többi is, ezért megint a teljes testet lefedve, a teljességre törekedve kell csontkovácsolni, akkor jöhet csak helyre minden. Tehát véleményem szerint, eleve csak olyanhoz szabad menni, aki a teljes testet csontkovácsolja. Nemcsak a gerincet, nem csak egy-két csigolyát, hanem ugyanígy a csípőt, bokát, könyököt, vállat, stb…  Kisgyerek, kisbaba csontkovács nem sok van, úttörő terület ez még, de fantasztikus sikereket lehet vele elérni.

Még egy fontos dolog a műtétekkel kapcsolatban!

Mielőtt bárminemű ortopédiai műtétre szánnánk el magunkat, járjuk körbe, hogy nem tehető-e helyre csontkovácsolással, illetve a csontkovácsok további segítségével. Amint a műtét során elvágnak egy idegpályát, az már vissza nem nő, visszaállítani nem lehet. A műtéti beavatkozás nem állítható helyre! Az orvosok tünetmentessé és nem gyógyulttá teszik a beteget, míg a jó csontkovácsolás meg is gyógyíthatja (panasztól függően), ez a legfőbb különbség.

A csontkovácsok többsége 3-5 éves kortól vállalják a gyerekeket, itt is nézzük meg, ki ő, próbáljuk ki először magunk, milyen is ez, kérdezzük ki, nézzünk utána blogokban. De mivel általában nem kell hetente járni csontkovácsolásra, főleg, ha nincs nagy baj, így érdemes akár a messzebb levőt is felkeresni. Ajánlott csontkovácsok (a teljesség igénye nélkül): Szabó Éva (gyerekek), Váradi Tamás (http://www.varadi-tamas.hu/ ).

Lelkünk világa

Hamarosan indul egy fejlesztő ház az V.kerületben. Ha majd elindul, írok erről is. Oda írtam egy-két dolgot, íme a lelki fejlődésről, lelkünk rendbetételéről szóló rész.

Amiről senki nem beszél: a szülők lelki világa

Mit érzünk belülről, a lelkünk mélyén, mikor az orvos közli velünk a mondandóját?

Először is tudnunk kell, hogy az orvos csak egy statisztika alapján mond valamit, de mindenki külön egyén, azaz, a statisztika nem vonatkozik rá, hiszen ő egy, egyetlen, és csak az számít, hogy vele mi lesz. Megkezdődnek a tornák, az orvosi kontrollok, és ha nem pozitív megerősítést kapunk mindenhonnan, akkor lassan kicsúszik a talaj alólunk. Nem tudjuk hova forduljunk, hogy mégis minden jó legyen, merre vezessen az utunk.

Mindenkinek magának kell kitaposnia a saját útját a lelki boldogulásához. Néhány, mások által kitaposott út lehet egy felvezető, iránymutató, de mindenkinek magának kell megküzdenie, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyuka, apuka legyen.

Boldog baba – boldog mama, fordítva is igaz, boldog mama – boldog baba. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők kiegyensúlyozottak legyenek, és a gyerek semmi kételkedést ne érezzen a háttérben a gyógyulásával kapcsolatban.

Íme én kis történetem:

Én is átéltem, hogy a mozgás fejlesztéseken kívül, másra is szükség volt, méghozzá a lelki világunk rendbetételére. Korábban úgy gondoltam, hogy nem rólam szól ez, hanem lányunkról. De igenis, ha én nem vagyok boldog, ő sem lesz, mert a gyermek az anyja, apja lelki világára, érzéseire van húrozva. Ha az anya nem tud őszinte boldogsággal közelíteni, ha van benne félelem, kétkedés, akkor sajnos nem fog sikerülni. Sokszor volt hullámzó a kedvem, mert ha kicsit haladtunk előre jó kedvű voltam, ha nem láttam javulást, akkor rossz kedvű voltam. Ez akár hetek, de akár napokon belül, sőt órákon belül is tudott változni. Mindig is bíztam abban, hogy rendbe jövünk, hogy jó lesz, de ez kevés volt. Tipikusan az egyszer fent, másszor lent érzéseim voltak.

Bízni, hinni és tudni különböző dolgok.

Sok-sok „véletlennek” köszönhetően eljutottam Váradi Tamáshoz (http://www.varadi-tamas.hu/), aki tényleg segített magamra lelni. Mindig is hittem Istenben, hittem, hogy létezik, de sehol nem éreztem, amit kellett volna, csak a többiek után mentem, csináltam az elvártat. Csak kettesben találtam meg magam Istennel, ha egyedül voltam vele. Ha felnéztem egy csillagos égre, láttam, amit kellett, ha az erdőben jártam, éreztem, amit kellett. Amikor a Tamásnál jártam, egy egyszeri kezelés, szellemműtét elég volt, hogy újra magamra találjak, és Istennel való kapcsolatomat megértsem. Ez persze sok beszélgetést, kérdések-válaszok sokaságát szülte. Egy mélytudati szintre visz el, ahol szembesülsz az addigi életeddel, majd tiszta lappal indulsz. Ez a szellemgyógyászat, emléksúly levétel. Amikor először hallottam erről, és elkezdtem kutakodni (táltosokról is), akkor még kicsit furcsa, idegen érzésem volt, mert így nem igazán hittem ebben. Nem akartam valami hókuszpókuszba beleugrani, nem akartam valami túl misztifákált szellemesdibe belemenni. De az olyan mondások, mint "ép test, ép lélek", meg hogy minden testi bajunk lelki eredetű, ősidők óta léteznek, és igazak. És Tamás az egészet, mint szellemgyógyászat, nagyon egyszerű síkon tartja, mindent megértesz, nincsenek érthetetlen misztikus részek, minden az egyszerűségében tökéletes! Útravalóul azt kaptam, hogy „figyeld a világot”! Más „szemüveget” vettem fel, arra kezdtem figyelni, hogy mi az, ami fontos az életben, mi az, amit „eredetileg” mindenki megkap, a szép természeti ajándékok, amit Isten teremtett és nem azt, amit az ember. Most azt érzem, amit úgy gondolom, hogy kerestem és nagyon hiányzott.

Ezek után döbbentem rá, hogy bár nem tud a lányunk teste még úgy mozogni, ahogy kéne, a lelke, szelleme mégis a korának megfelelő, így ennek megfelelően kell vele beszélni, játszani, és teljes, egyenrangú partnernek tekinteni.

Amikor rádöbbentem, hogy a lelke és szelleme annyi idős, mint ahány éves, és elkezdtünk nagylányos dolgokat csinálunk, sokkal kiegyensúlyozottabb lett, jobban evett, ügyesebb lett a mozgásban, volt motivációja. Boltosat kezdtünk játszani, babásat, tanyásat, kutyásat, mint amilyeneket ebben  a korban kell, én pedig csak segítek a mozgásban, és a játék közben becsempészek egy-egy feladatot, úgy, hogy az ne is torna gyakorlat legyen.

Ez nagyot lendített az életminőségünkön, hogy felismertük, hogy őt a korának megfelelően kell foglalkoztatni, mert okos, és mindent ért. Azóta felismertük, hogy ezek a gyerekek maga a SZERETET!

Ezek a gyerekek csupa szeretetből állnak, nagyon közel állnak Istenhez, és minket hatalmas dolgokra tanítanak meg. Nem mi tanítjuk őket, hanem ők tanítanak minket! Mi megtanítjuk őket járni, enni-inni, stb, de az igazán fontos dolgokra, a szeretetre, a belső egyensúly elérésére, a boldogságra, az állandó kiegyensúlyozott belső békére ők tanítanak meg minket. Mi valójában többet köszönhetünk nekik, mint ők nekünk.

Még egy nagyon fontosat szeretnék kiemelni: A szónak, gondolatnak teremtő ereje van!!! Ezt jegyezze meg mindenki magának, és gondolkodjon el rajta. Nálam bizonyosságot tett ez.

Amikor a neurológusok mondták a rossz híreket, még nem is volt annyira egyértelmű, sőt abszolút nem, de ők megteremtették a kimondott szóval, ugyanis, bennünk olyan negatív folyamatok játszódtak le, hogy ezekkel megteremtettük a rosszat. Amióta nem gondolok olyanra, ami hátrébb vinne minket, hanem csak a pozitívat, a jót látom magam előtt, határozott léptekkel haladunk előre, és látom, hogy minden rendben lesz. 

Szóval, szóban, gondolatban csak azt engedjük be magunkba, és csak azt engedjük ki magunkból, ami előre visz!

Március 15 néptánc + óriási felismerés

Március 15-n Kinga és Botond felléptek Százhalombattán a néptánc csoporttal. Rendkívül színvonolas előadás volt, a teljes szabadságharcot előadták néptáncolva, a győzelmen át a megtorlásig, a kivégzésekig, míg végül jöttek a gyerekek, akikben MINDEN tovább él... És a végén elhangzott a Himnusz és a Szózat mellett a Nemzeti dal (énekelve). És én azt szinte könnyeztem. Valami felcsillant bennem, hogy ez rólunk, a kis családunkról, Timiről és rólam szól. Nem akarom kisajátítani, hiszen egyik legszebb nemzeti dalunk, de sok része új értelmet nyert kis családom szemszögéből is.

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
Talpra Timi...
Haza = Isten
Az élet szép, fel kell ismerni, hogy nagyon jól élünk, boldogságban, mert ráléptünt arra az útra, ami boldoggá tesz bennünket. (és el kell, hogy mondjam, hogy a lelkünk sokkal jobb Timi születése óta - szerintem)

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
Rólam szól. Kicsit meg kell halni, hogy a tiszta becsületünket visszakapjuk, meg kell feszülni, hogy hazataláljunk.

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!

Lánc = pénz, régi élet, követelményrendszerben meghatározott sodródás
Kard = lelkem, gyermekkori lélek

A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A régi rabságnak nemet mondunk, és a magyarok (nem keleti és nem nyugati) Istenének igent mondunk! Azaz minden népnek megvan a maga kultúrája, a Teremtő is úgy teremtett meg mindent, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt. Itt, nekünk mindenünk meg van, csak körbe kell nézni, nem kell a jó gyógymódokért messzire menni, sem Amerikába, sem Kínába. Az ősi magyar gyógymódokat, a magyarok által meghonosított gyógymódokat kell alkalmaznunk, mert a mi génjeink erre vannak kódolva. Egybecseng azzal is, hogy a Dévény és a csontkovácsolás az, ami jó nekünk.


Néptáncról:

Angyali kép

Ez a kép kedves emlékeket idéz fel nekem.
Angyali kép a család egyik legtündéribb angyalának, Timinek.

Angyal

Festette: Homonna György (http://www.homonna.hu/ )

Paradicsom vs Pokol

Istennel beszélget egy ember.
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta:
- Amit most láttál, az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:
- Én ezt nem értem!
- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak "képesség" kérdése, ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.