Lebegő ülésben

A kép magáról beszél...
Lebegőülésben Évánál, kéz lent, törzs tart, és a gyönyörű mosolya... :-)
Mindez Apa szülinapján! :-)

Editnél a popsiemelés bajnoka, és már úgy is megy, hogy a kezén támaszt pókjárásban/állásban.
Voltunk Suiton is, kipróbáltuk itthon. Szerette Mártát, mosolygósan csinálta végig az egy hetet. Nagyon elfáradt a kezelésektől, teljesen kidőlt a hét végére. De valamit erősödhetett.

1.5 órán át tudtunk négykézláb állni úgy, hogy 1-2 percig tartotta, aztán újra betettem négykézlábba, megint tartotta és így tovább. Így beszélgettünk, és beszéd közben sem izgult annyira, hogy előre dőljön. Jó érzés volt, nagyon jó volt. A lovakról beszélgettünk, és így maradtunk... :-)

Elkezdtünk barkóbázni! A hosszú autós utaink már barkóbázással telnek.
Élőlény? - kérdi. Nem. - válaszolom. Akkor tárgy?
Ha élőlény: Akkor ember? -kérdi. Akkor növény? Akkor állat? És miután ezt kitalálta, én folytatom a leírással, és ő lazán kitalálja. Tündéri. Apa is elájult ma tőle, a Balatonról hazafelé tartva. (Átúsztam a Füred-Almádi öblöt. Jól esett, ~1:15, 3km.)

Elindult a Borsóház

Elindult a Borsóház, amely egy fejlesztő ház, ahol egy helyen számtalan terápiát, foglalkozást megismerhetnek és résztvehetnek az érdeklődők alkalmi vagy állandó jelleggel. Fantasztikus kezdeményezés, különösen ajánlott azoknak, akik még csak most csöppentek egy megoldandó helyzetbe, és keresik a legjobb utat... Egyéni, csoportos, integrált, konduktív, dévény, csontkovács, gyógypedagügia, stb egy helyen, ráadásul számos tapasztalt szülő, akik sok hasznos véleménnyel tudják gazdagítani az érdeklődőket.
Gratulálunk Csillának!

http://borsohaz.hu/

Mozgás fejlesztés a "TELJESSÉG" tükrében

Megszülettünk, és most hova menjünk, mit csináljunk?

(ha a születés/terhesség körüli, utáni időszak problémás volt)

Megszületett a kisbabánk: könnyedén vagy nehezen, természetes úton vagy nem, kellett rásegítés vagy nem – meglehetősen sokféleképp jönnek világra a gyerekek. Maga a születés egy természetes csoda, még akkor is, ha ezért meg kell dolgoznia anyukának, kisbabának.

Ha terhesség alatt, születéskor vagy az azt követő napokban bárminemű probléma jelentkezik, felléphetnek olyan kisebb-nagyobb eltérések, amelyek az idő múlásával súlyosbodhatnak. Persze sokféleképp lehet élni, meg lehet szokni a természetestől, az „eredeti”-től eltérőt is, de nem érdemes. Ha komolyabb nehézségek voltak akár terhesség,  akár születés-szülés alatt, akkor mindenképp érdemes fejlesztések után nézni, ami nem jelenti azt, hogy baj van, de preventív, megelőző céllal érdemes. Hogy hová????

Rengeteg módszer van, a magyarok ebben elöljárók, világhírűek a gyógyításban, sok világszinvonalú, egyedülálló kezdeményezés innen indul itthonról (Dévény, csontkovácsolás, Pető, Katona, BHRG, stb), nagy valószínűséggel mindenki megtalálja itthon a legmegfelelőbb gyógyító módot.

Komplex, a TELJESSÉG-et átfogó torna, mozgásfejlesztés

Megjártuk mi is a Petőtől a Katonáig, az egyik neurológustól a másikig – nem jött be (egyik sem).

Mi az, ami bejött??? 2.5 évesen találtunk arra a komplex módszerre rá, ami maximálisan használ!

Ez pedig a Dévény és a csontkovácsolás harmóniája!

A Dévény gyógytorna nem egy franchise, nem mindenki úgyanúgy csinálja. Egy nagyon alapos képzés után mindenki hozzáteszi egyéniségét, további tapasztalatait, és ötvözi őket. Vannak lazább, és vannak keményebb dévényesek. Sok helyütt lehet olvasni, hogy sírnak a gyerekek. Igen, sírnak, a dévényesek azt mondják, hogy csak az idegen kéz miatt, és a kezelés maga nem fáj. A kezelés nem fáj nagyon, ha nincs nagy baj, de ha baj van, igenis a kezelés fáj, hiszen az izmokat helyre kell rakni, és akárhogy is köntörfalazunk, az nem megy olyan könnyen. De 100%-osan megéri!!!! Tapasztalatból mondom. Ha csak csokit eszünk, chipssel, colával, nem leszünk csinosak, egészségesek, bár most óvjuk magunkat, nem teszünk semmit a jobb érdekében. A szépért, az egészségért tenni kell, és ez kis baba korban nagyon fontos, mert ekkor még minden izom, csont, ínrendszer, valamint az agyi területek kialakulása nagyon rugalmasak, mindent meg tud oldani. Ehhez viszont kell a jó szakember!

Ha már túl vagyunk a fél éves koron, akkor mit tegyünk? Mindenhol azt írják, hogy addig kell dévényeshez menni. Keressünk azért valakit?

Igen, igen, igen. Nem minden dévényes hajlandó elvállalni egy egy év körüli gyereket, nagyon utána kell járni, hogy ki hajlandó.

Nyilván nem minden esetben ez a jó módszer, de spasztikus, feszes gyerekeknél mindenképpen. Nagyon lazáknál különösen oda kell figyelni, és a gyógytornással megbeszélni, hogy hogyan képzeli az erősítést (fekvőtámaszok, guggolások, aktív tornák), mert lehet, hogy még lazábbá, hipotonabbá teszi a gyereket (eleinte még lazább lesz, de utána kell, hogy erősödjön!). Meg kell nézni, és a szülőnek el kell döntenie, hogy jó vagy nem. A szülői felelősség nagy, minden fajta fejlesztés során, sok mindenre rá lehet nézni, és aztán dönteni, hogy ez a módszer kell-e nekünk vagy sem, ezzel a fejlesztővel, gyógytornásszal vagy sem.

Hol lehet Dévényest találni? Meg kell kérdezni a védőnőt, a közelben hol van. Ha enyhe a probléma, mindegy melyik dévényeshez kerülünk, de ha komoly (agyvérzés, oxigén hiány, stb), akkor érdemes a fórumokon, blogokon utánanézni, hogy kihez érdemes menni, aki már sokat elért a bonyolultabb esetekben is, és azért nincs túl messze. Fontos, hogy nem érdemes órákat utazni, mert a passzív utazás többet árt, mint amennyit a jobb tornász használhat!

A Dévény módszer elég nekünk önmagában???

Dévény és csontkovácsolás

Az izmok kezelése mellett nagyon fontos az inak helyreállítása is. Hiszen az inak részben az izmok eredésére, tapadására szolgálnak, részben pedig az idegrendszeri végződések bennük találhatók, melyen keresztül az agy utasítást ad a cselekvés elvégzésére a gerincvelőn át. Ezért fontos a hármat egyben kezelni, az izmokat helyre rakni, fellazítani vagy erősíteni, továbbá az inakat, idegrendszeri végződéseket helyreállítani, hogy az információ a gerincvelőn keresztül eljuthasson a megfelelő helyre. De még itt van a gerincvelő is, mely a gerincben fut végig, és ha a csigolyák valamilyen okból kifolyólag elcsúsztak, már nem tud az info szabadon áramlani. Ezért a csigolyák és az egész gerincoszlop helyreigazítása ugyanolyan fontos, és szerves része a TELJESSÉG-nek. A gerincoszlopot, a csigolyákat a csontkovácsolással lehet helyretenni, ami nélkül az egész dévény torna, vagy akármilyen másik torna nem működhet kellő hatékonysággal!!!  

Egész-ség, mint szó a magyar nyelvben tartalmazza, hogy ha bárhol baj van, nem egy részt kell kezelni, hanem az egészet, akkor éred el az EGÉSZ-séget!!!

A csontkovácsolástól tartanak az emberek, mert az elmúlt 60-70 év próbálta kitörölni az emberek tudatából ennek hatékonyságát, hiszen a gyógyszerlobby-nak sokkal jobb a sok gyógyszert, fájdalomcsillapítót, kórházi kezeléseket, műtéteket eladni, mint pár perc alatt meggyógyítani valakit.

Egy rövid egyszerű példával szemléltetve: ha valakinek lúdtalpa van, mit csinál egy ortopéd orvos? Felír lúdtalp betétet, ortopéd speciális cipőket hordat a gyerekkel, ami a pronlámát meg nem oldja, csak kezelgeti, egész életében lúdtalpas marad. Mit csinál egy gyógytornász: azt mondja, hogy járj behúzott karmokkal, külső talpélen, ami fejleszti a lábat, erősíti, de meg nem oldja. Mit csinál egy csontkovács? Helyrerakja a csigolyákat, a medencét, és különösen a csípőt, amitől a lábboltozat azonnal megemelkedik. Kb 10-15 perc alatt, egyszeri kezeléssel gyerekkorban eltűnik a lúdtalp! (többszörös családon belüli tapasztalatból mondom) Lúdtalp esetében nem a talppal vagy lábfejjel van a gond, hanem általában a csípő van beállva, beszűkülve, azt kell helyretenni, és a probléma megoldódott, egy életre!

Egy biztos: aki megtapasztalta milyen is a jó csontkovácsolás, annak teljesen megnyíltak a lehetőségek ezelőtt a módszer előtt, rájött, miről is szól ez valójában.

Fájdalom? Nincs, annyi mint egy szúnyogcsípés egy-egy mozdulatnál. de tudni kell, hogy kihez megy az ember, nem mindegy itt sem, mint más módszereknél sem!

Milyen a jó csontkovács? Ez is egy olyan terület, hogy jól körbe kell járni, kihez megyünk el akár felnőttként, akár gyerekként. Vannak olyan csontkovácsok, akik orvosoknak hívják magukat (pl.: kiropraktőr), akik egy-két csigolyát tesznek helyre. Csakhogy a szervezet nem így működik. Mert ha egy el van csúszva, akkor a többi is, ezért megint a teljes testet lefedve, a teljességre törekedve kell csontkovácsolni, akkor jöhet csak helyre minden. Tehát véleményem szerint, eleve csak olyanhoz szabad menni, aki a teljes testet csontkovácsolja. Nemcsak a gerincet, nem csak egy-két csigolyát, hanem ugyanígy a csípőt, bokát, könyököt, vállat, stb…  Kisgyerek, kisbaba csontkovács nem sok van, úttörő terület ez még, de fantasztikus sikereket lehet vele elérni.

Még egy fontos dolog a műtétekkel kapcsolatban!

Mielőtt bárminemű ortopédiai műtétre szánnánk el magunkat, járjuk körbe, hogy nem tehető-e helyre csontkovácsolással, illetve a csontkovácsok további segítségével. Amint a műtét során elvágnak egy idegpályát, az már vissza nem nő, visszaállítani nem lehet. A műtéti beavatkozás nem állítható helyre! Az orvosok tünetmentessé és nem gyógyulttá teszik a beteget, míg a jó csontkovácsolás meg is gyógyíthatja (panasztól függően), ez a legfőbb különbség.

A csontkovácsok többsége 3-5 éves kortól vállalják a gyerekeket, itt is nézzük meg, ki ő, próbáljuk ki először magunk, milyen is ez, kérdezzük ki, nézzünk utána blogokban. De mivel általában nem kell hetente járni csontkovácsolásra, főleg, ha nincs nagy baj, így érdemes akár a messzebb levőt is felkeresni. Ajánlott csontkovácsok (a teljesség igénye nélkül): Szabó Éva (gyerekek), Váradi Tamás (http://www.varadi-tamas.hu/ ).

Lelkünk világa

Hamarosan indul egy fejlesztő ház az V.kerületben. Ha majd elindul, írok erről is. Oda írtam egy-két dolgot, íme a lelki fejlődésről, lelkünk rendbetételéről szóló rész.

Amiről senki nem beszél: a szülők lelki világa

Mit érzünk belülről, a lelkünk mélyén, mikor az orvos közli velünk a mondandóját?

Először is tudnunk kell, hogy az orvos csak egy statisztika alapján mond valamit, de mindenki külön egyén, azaz, a statisztika nem vonatkozik rá, hiszen ő egy, egyetlen, és csak az számít, hogy vele mi lesz. Megkezdődnek a tornák, az orvosi kontrollok, és ha nem pozitív megerősítést kapunk mindenhonnan, akkor lassan kicsúszik a talaj alólunk. Nem tudjuk hova forduljunk, hogy mégis minden jó legyen, merre vezessen az utunk.

Mindenkinek magának kell kitaposnia a saját útját a lelki boldogulásához. Néhány, mások által kitaposott út lehet egy felvezető, iránymutató, de mindenkinek magának kell megküzdenie, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyuka, apuka legyen.

Boldog baba – boldog mama, fordítva is igaz, boldog mama – boldog baba. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők kiegyensúlyozottak legyenek, és a gyerek semmi kételkedést ne érezzen a háttérben a gyógyulásával kapcsolatban.

Íme én kis történetem:

Én is átéltem, hogy a mozgás fejlesztéseken kívül, másra is szükség volt, méghozzá a lelki világunk rendbetételére. Korábban úgy gondoltam, hogy nem rólam szól ez, hanem lányunkról. De igenis, ha én nem vagyok boldog, ő sem lesz, mert a gyermek az anyja, apja lelki világára, érzéseire van húrozva. Ha az anya nem tud őszinte boldogsággal közelíteni, ha van benne félelem, kétkedés, akkor sajnos nem fog sikerülni. Sokszor volt hullámzó a kedvem, mert ha kicsit haladtunk előre jó kedvű voltam, ha nem láttam javulást, akkor rossz kedvű voltam. Ez akár hetek, de akár napokon belül, sőt órákon belül is tudott változni. Mindig is bíztam abban, hogy rendbe jövünk, hogy jó lesz, de ez kevés volt. Tipikusan az egyszer fent, másszor lent érzéseim voltak.

Bízni, hinni és tudni különböző dolgok.

Sok-sok „véletlennek” köszönhetően eljutottam Váradi Tamáshoz (http://www.varadi-tamas.hu/), aki tényleg segített magamra lelni. Mindig is hittem Istenben, hittem, hogy létezik, de sehol nem éreztem, amit kellett volna, csak a többiek után mentem, csináltam az elvártat. Csak kettesben találtam meg magam Istennel, ha egyedül voltam vele. Ha felnéztem egy csillagos égre, láttam, amit kellett, ha az erdőben jártam, éreztem, amit kellett. Amikor a Tamásnál jártam, egy egyszeri kezelés, szellemműtét elég volt, hogy újra magamra találjak, és Istennel való kapcsolatomat megértsem. Ez persze sok beszélgetést, kérdések-válaszok sokaságát szülte. Egy mélytudati szintre visz el, ahol szembesülsz az addigi életeddel, majd tiszta lappal indulsz. Ez a szellemgyógyászat, emléksúly levétel. Amikor először hallottam erről, és elkezdtem kutakodni (táltosokról is), akkor még kicsit furcsa, idegen érzésem volt, mert így nem igazán hittem ebben. Nem akartam valami hókuszpókuszba beleugrani, nem akartam valami túl misztifákált szellemesdibe belemenni. De az olyan mondások, mint "ép test, ép lélek", meg hogy minden testi bajunk lelki eredetű, ősidők óta léteznek, és igazak. És Tamás az egészet, mint szellemgyógyászat, nagyon egyszerű síkon tartja, mindent megértesz, nincsenek érthetetlen misztikus részek, minden az egyszerűségében tökéletes! Útravalóul azt kaptam, hogy „figyeld a világot”! Más „szemüveget” vettem fel, arra kezdtem figyelni, hogy mi az, ami fontos az életben, mi az, amit „eredetileg” mindenki megkap, a szép természeti ajándékok, amit Isten teremtett és nem azt, amit az ember. Most azt érzem, amit úgy gondolom, hogy kerestem és nagyon hiányzott.

Ezek után döbbentem rá, hogy bár nem tud a lányunk teste még úgy mozogni, ahogy kéne, a lelke, szelleme mégis a korának megfelelő, így ennek megfelelően kell vele beszélni, játszani, és teljes, egyenrangú partnernek tekinteni.

Amikor rádöbbentem, hogy a lelke és szelleme annyi idős, mint ahány éves, és elkezdtünk nagylányos dolgokat csinálunk, sokkal kiegyensúlyozottabb lett, jobban evett, ügyesebb lett a mozgásban, volt motivációja. Boltosat kezdtünk játszani, babásat, tanyásat, kutyásat, mint amilyeneket ebben  a korban kell, én pedig csak segítek a mozgásban, és a játék közben becsempészek egy-egy feladatot, úgy, hogy az ne is torna gyakorlat legyen.

Ez nagyot lendített az életminőségünkön, hogy felismertük, hogy őt a korának megfelelően kell foglalkoztatni, mert okos, és mindent ért. Azóta felismertük, hogy ezek a gyerekek maga a SZERETET!

Ezek a gyerekek csupa szeretetből állnak, nagyon közel állnak Istenhez, és minket hatalmas dolgokra tanítanak meg. Nem mi tanítjuk őket, hanem ők tanítanak minket! Mi megtanítjuk őket járni, enni-inni, stb, de az igazán fontos dolgokra, a szeretetre, a belső egyensúly elérésére, a boldogságra, az állandó kiegyensúlyozott belső békére ők tanítanak meg minket. Mi valójában többet köszönhetünk nekik, mint ők nekünk.

Még egy nagyon fontosat szeretnék kiemelni: A szónak, gondolatnak teremtő ereje van!!! Ezt jegyezze meg mindenki magának, és gondolkodjon el rajta. Nálam bizonyosságot tett ez.

Amikor a neurológusok mondták a rossz híreket, még nem is volt annyira egyértelmű, sőt abszolút nem, de ők megteremtették a kimondott szóval, ugyanis, bennünk olyan negatív folyamatok játszódtak le, hogy ezekkel megteremtettük a rosszat. Amióta nem gondolok olyanra, ami hátrébb vinne minket, hanem csak a pozitívat, a jót látom magam előtt, határozott léptekkel haladunk előre, és látom, hogy minden rendben lesz. 

Szóval, szóban, gondolatban csak azt engedjük be magunkba, és csak azt engedjük ki magunkból, ami előre visz!

Timi a lovardában ;-)

Elkezdtünk lovagolni Budakeszin. Ez nem gyógylovaglás, talán ez is jó benne. Bár az Orsi foglalkozott gyógylovaglással, és nem ismeretlen ez a terület neki. Timi imádja!
Matyinak hívják a kis barna pónit, naponta többször emlegeti a nevét. Van, hogy olyan gyönyörűen ül rajta, hogy szuper. Ha áll a ló, már el is engedtem, és egyedül ült, bár a minőségén még lehet javítani... :-)
Igazából olyan helyet kerestem, ahol lehet pónin ülni. Tudom, hogy a póni másképp ráz, jobban, más a rezgése, mint a nagy lónak, de ezen egyedül ül, nem vagyok mögötte, ami az önállósódás szempontjából úgy gondolom, hogy nagyon fontos nekünk. Sokkal nehezebb lenne lejönnöm mögüle a lóról, mint hogy most pónin vagyunk. Ha már tud majd egyedül ülni, akkor mehetünk a nagy lóra is.
Lényeg, hogy szereti, és élmény neki a természet közelsége, a ló, a sok kis rohangáló kutya, és a végén az etetetés. Heti 2x megyünk, szombatonként Kinga és Botond is tanul lovagolni - családi program lett.

Ropi Évának is bejött egy kép Timi nagyobb koráról: Timi egyedül áll egy karám előtt, rátámaszkodik, farmerben, szürke pólóban, zöld mellényben, tini kora közepe tájékán. Nagyon várom már ezt a képet én is!!! Támogatom, hogy ezt az utat járja, találja meg még ebben is a boldogságát!

Csontkovácsolás tanfolyam

Másod ízben mentem el a csontkovács tanfolyamra, amellyel nagy álmom teljesült! Edit is eljött, és csupa pozítiv véleménye volt az egészről. Nagyon megérintette a lényege!
Edit, Tamás, nagyon-nagyon szépen KÖSZÖNÖM mindkettőtöknek! Nem ragozom tovább, sokat kaptam ezzel is...

Lúdtalp megszűntetése, gyógyítása

A kis családunk megfordult szép lassan Évánál (Szabó Évánál, a sok Éva néni közül).
Kinga lányom, 6.5 évesen közepes lúdtalppal, egy kezelés, 10 perc után felemelkedett a lábboltozata, szemmel láthatólag. Fél év után most újra nézte Éva, és semmi nincs, tökéletes, miután lábboltozat azonnal felemelkedett, azután tudta a láb mi a dolga, de csak mert nem ortopéd javaslatú cipőt hordunk, nincs megemelve a lábboltozat, így tudott erősödni! KÖSZÖNJÜK Éva, hogy Te megoldottad, ami az orvosoknak lehetetlen kategóriába esik...

Nóri, unokatesó befelé dőlő boka, lúdtalp, 2 évesen, íme fotók:

Előtte

Csontkovácsolás

Utána - lábboltozat megemelkedett!

Anita, unokatesó, 4 éveses szuper mozgású, kis artista lány, de mikor eljött Évához, kiderült, hogy 0.5 cm különbség van a két lába között. Nyilván nem az egyik lába rövidebb, mint a másik, hanem a csipő van kissé beállva. 5 perc, és a két láb egyforma lett, megelőzve ezzel további eldeformálódást. Mi tenne ilyenkor egy ortopéd? Ad egy spéci cipőt, ami megemeli a rövidebb lábat, esélyt sem adva annak a lábnak, hogy helyrejöjjön, hiszen elkényelemsíti.
Dana, unokatesó, 8 évesen 39-es láb, egy fejjel nagyobb, mint bárki más ebben a korban, szóval, szép szál legénykére nőtte ki magát, de a teste nem tudta ezt a nagy ütemű növekedést teljesen követni, 10 perces csontkovácsolás után még sokkal később is azt mondta anyukájánk, hogy olyen jó egyenesnek érzem magam!

Így tornáztunk régen otthon

Timit 1.5-2 évesen így tornáztattam otthon. Azóta sokkal könnyebb lett a torna, mert mindent összekötök értelmi fejlesztéssel is, és így nagyon könnyen megy, nem is értékeli tornának, hanem játéknak...
De akkor úgy gondolom annak volt meg a helye, hiszen a tornák elején bár játékosan melegítettem be, utána jött a kemény rész, majd újra kis lazítás. Most scak játékosan, könyveket nézve, boltosat játszva, állatokat etetve, kisebb szerepjátékokkal együtt csinálom mindezt. Timinek így igazi nagy élmény, szereti az egészet (egy-két rész van, ahol nyöszörög, de sírás már nincs), nekem viszont mindig újabb és újabb fejtörést okoz, hogy mivel dobjam fel a tornát!

1.rész - bemelegítés



2.rész - torna

Timi énekel

Imád énekelni.
Az utazások alatt mindig énekeltem neki, amire persze lehet mondani, hogy büntetés a gyereknek az én hangommal :-), de legalább megszeretett énekelni. Minden üres időnkben énekelünk, és most már beszélgetünk is. Jelenleg ott tart beszédben, hogy minden szónak az első 2-3-4 hangját kimondja, így már egészen jól el lehet kommunikálni. Nyáron még csak az első 2 hangnál tartottunk, és így is egészen jól sikerült egy kis film, amikor is énekel, bár kissé zavarban van a kamera előtt... Az éneklés során a következő szónak az elejét mondja ő, aztán én megismétlem, és mondja a következőt. Azaz, tudja az éneket, csak még kimondani kell gyakorolni a teljes szót. Így ma kb 50 dalt tudunk énekelni, rengeteget.

Egy lépéssel közelebb a valósághoz

Ma megmutatta Timi, hogy amit Tamásnál láttam majdnem egy évvel ezelőtt, hogyan is közeledik.
Láttam Tamásnál, ahogy fut felém egy pár szál virággal.
Most Apa lábai előtt állt, Apa ült a kanapén, és hozzám akart jönni. Mire én mondtam Timinek, hogy gyere. Kettőnk között volt kb egy méter. Semmi kapaszkodó. Apa nem is fogta, és elindult, megtette egyedül az első kis lépéseket, saját akaratából, saját erejéből, saját kedvére, saját önbizalmából! Akart, ott volt, jött, és célba ért.
Persze még sok a teendő, hogy ez önállóan menjen, de látom, látom, hogy meg lesz, ráerősítünk, megerősödünk, és minden meg lesz, a legnagyobb boldogságunk teljesülni fog.

Baba vs nagy lány

Újabb mérdföldkőhöz érkeztünk!
Edit is, Éva is úgy gondolja, hogy fizikailag sokat javult Timi, kezdenek helyre kerülni az alkatrészek. Emlékszem egyszer Edit szavaira, amit utólag mondott (hiszen mindig bíztatott, állandó lelki támaszom volt és van és lesz, csak most már nem egyedül hordja a lelki támasz terhét, hanem ketten, Éva és Tamás is csatlakoztak): "Timi régen egyben volt rossz, most már csak alkatrészeiben." Ezt kb. egy éve mondta, és most el is jutottunk oda, hogy az alkatrészek is kezdenek megjavulni. Tehát fizikailag képes lenne többet teljesíteni, kúszni, hamarosan mászni, csak valami még nem engedi. Miiiiii???? Kérdem magamtól...
És akkor már nem is tudom hogyan, jött az ötlet, hogy ő még babáskodó, nagyon rám van cuppanva, és csak akkor hajlandó valamit mozdulni, ha hozzáérek. Panaszkodok Tamásnak ahogy kell, hogy még csecsemőkartartásban van a keze, és akkor kimondom valahogy, megkérdem, hogy esetleg lelki köldökzsinór van-e köztünk. Azt mondja, hogy meg is válaszoltam a kérdésemet. És rákérdezett, hogy nem gabalyodik-e bele a lába a köldökzsinórba, nem esik-e el tőle? Én csak annyit válaszoltam, hogy basszus... Mert elkezdte keresztezni az utóbbi időben a lábát, s attól persze megbotlik. Este elvágtam ezt a lelki köldökzsinórt, és egy jó hétig olyan fáradt, erőtlen volt, hogy nem is tudtam miért. Aztán erőre kapott, és újra erősödött, és egyre erősebb lett. Ez egybeesett a balatoni nyaralással. A lábkeresztezés nagy mértékben visszahúzódott.
Szabó Évával is megbeszéltük, hogy elkezdjük nagylányosítani. Azaz, elkezdem magára hagyni fokozatosan, hogy megtanuljon játszani, egyedül lenni, és nélkülem is megcsinálni dolgokat. Nekem is erősnek kell lennem, hogy ne segítsem, ha arról van szó, hogy valahova el kell érni, akkor egyedül kell elérni, abszolút segítség nélkül. Napi 1-2 ilyen alkalmat beiktatok. A héten kezdtem, de már egy-két előnyét kezdem látni, bár még csak az elején tartunk. Ezzel is megpróbáljuk leépíteni a babáskodását. Mivel viszont imád járni, és meg kell hagyni, hogy Hál'Istennek egyre jobban csinálja, az meg nagylányos dolog. Így vergődünk a nagylányos és a babás dolgok között. És ami nagy dolog! Három év hármasban való hálás után, Timi saját, macis ágyában alszik!
A nyári táborok plusszban (2x intenzív csontkovácsolás, 1x Lakatos Kati féle tábor) még erősítettek Timin, a karja is érezhetően erősödött, a tartása, fejkontroll sokat javult, törzse erősödött, annyit sétált, hogy sokat erősödtek a lábai is, de a támaszkodás, a földtől való félelem, a kar nyújtása még nagyon szűk keresztmetszet.
Tamás azt mondta, hogy ez a gyerek JÁRNI akar. És a Zelcsényi doktornő is a héten azt mondta, hogy ha nem tanul meg mászni, legfeljebb nem kapcsolódik össze a két agyfélteke, más professzoroknak is ilyen, hányan nem tanultak meg mászni, nincs összekapcsolódva, annyi baj legyen. Hát nem tudom, majd meglátjuk hogy alakul, de egy biztos, nagy motivációra kúszik egyedül pár métert, mászni a segítségemmel szeret/enged, de sétálni imád akár órákon át. Siklóson 2 órát sétált a várban, már csöpögött rólam a víz, mert fel sem vehettem, csak a lépcsőkön, de akkor is hiszitke volt, hogy azonnal tegyem le. És azóta is ez van, hogy sétálni akármennyit, soha nem engedi, hogy felvegyem, akár hová megyünk, ő sétálni szeretne. Ami úgy gondolom csodálatos, hogy ezt ennyire akarja, és szereti, és ezáltal fog is sikerülni, csak mi lesz a mászással? Lehet, hogy elég lenne nekünk elérni a négykézláb helyzetet, amiből fel tud állni??? (Ha felkapaszkodik a kanapéra segítséggel, akkor olyan ügyesen pikk-pakk feláll. De mondjuk hason fekvésből az ülésben lévő lábamra felkapaszkodni jelenleg nagy erőfeszítés) Tudom, hogy a mászás sok mindenre jó, és kell, kellene, de ha egyszer annyira járni akar, mi tévő legyek? Nem mondhatom, hogy ne tedd, mert egyrészt nem is akarom, másrészt feljgosítva sem vagyok erre. Ő tudja, neki mi jó!!!
Gondolkodok jövőre, azaz szeptembertől mit hogyan csináljunk. Fix pontok: Edit, Szabó Éva, Éva néni, Tamás, Tsmt. Kell még úszás és lovaglás. Jó volna még a ringató is, hogy társaságban legyen. Tamást kéne állandóra venni, mert utána hihetetlen ügyes mindig: múltkor négykézláb állt a lejtőn sokáig és gyönyörűen, ma dumált, kivirult, sokat kúszott, gyönyörűen ült (Sz.Éva és állatkertezés után, sok-sok sétával). És kell még a sok-sok játék, hogy az izgulós feszítés elmúljon!
Timcsi szellemileg az elmúlt hónapokban hatalmasat ugrott. Mindent ért, és egyre jobban kommunikál. Már egy csomó hangot ki tud mondani, sok hangkapcsolatot, és imád énekelni. Ma még a Tamásnak is megmutatta. A kedvencei a Cirmos cica, Ha én cica volnék, Ez a cica fekete, A part alatt, Egy boszorka van. Ma pl meglepett, hogy az Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence verset korábban csak egy alkalommal párszor elmondtam neki, ma még 1x, és már ahogy mondtam a sorok elejét, ő úgy fejezte be tökéletesen. A mondókákat úgy mondjuk, hogy ő mondja, hogy milyen szó következik (annak az 1-2 betűjét), én kimondom, és folytatja a következővel, tehát tudja, hogy mi jön. Nagyon sokat ismer, 40-50 mondókát tutti... Minden nap kb 2-3 órát énekelünk, ha utazunk, wc-zünk, eszünk, minden álló időben kéri, hogy énekeljünk! A másik meglepő, hogy számol 1-6ig stabilan, mutogatva is, tehát összekapcsolja a számokat a darabszámmal, de 10ig is jól elszámol egy kis segítséggel a hét körül. Tudja, hol lakunk (Di, Ba uuu, no) Szóval vannak ilyen meglepetések... :-)

Szabó Éva

Végre sikerült egy képet csinálni Szabó Éváról is. Csontkovácsolás, energia kezelés, izmok, inak, idegek helyreigazítása. Köszönünk mindent!

Timi rekord kúszása, négykézláb a lejtőn!!!

Timi 19 m-t kúszott a héten egyedül úgy, hogy egy sátor volt a nappaliban felállítva, Boti abban alszik már pár napja, most meg bújócskáztunk, Kinga keresett minket, és állandóan bebújtunk a sátorba. Imádta, és ilyen sokat tudott kúszni a bújócska kedvéért!!!
ÉS! Jani készített Timcsinek egy lejtőt, amit a bordásfalra tudunk akasztani. 2 m hosszú, azon kúszik lefelé. Kitaláltam, hogy másszunk felfelé, és erre jött az ötlet, hogy álljunk négykézláb így. Hiszen nehéz a karnyújtás, de itt megérezheti, hogy ne csak simogassa a földet, hogy ne féljen rátámaszkodni, hanem nyugodtan terheljen a kezére. Elsőre pár perc volt, másodjára már több, mint fél óra, és harmadjára is sikerült hosszan, alig-alig kell így hozzáérni.
Köszönjük ezeket mindenkinek, Timi drága, Neked is, most már látszik is, milyen jól haladsz! Élvezni fogod, ahogy bemászod az egész házat, bárhova mehetsz majd, és szeretnék már rád szólni, hogy ne nyúlj a konnektorba... :-)

Otthoni játékos feladatok 2-3 évesen

Többen jelezték, hogy jó volna, ha leírnám, hogy milyen játékos felatadatokat csinálok itthon. Talán jó ötletként szolgál páratoknak. Néhány a mindennapi játékok/tornák sorából:

1. Dévény, TSMT tornákhoz:

• popsiemelés: talpak a földön, kéz a test mellett, és megfőzzük az ebédet a hasán, így emeli a pocakját fel. Felvágjuk a krumplit, megkeverjük az ebédet, a végén megesszük, minden egyes popsiemelésnél érek csak a számmal a hasához, ami persze csikizi, és így csinálja, mint a kisangyal. Ha már szépen emeli a pocakját, szoktam alatta autót, labdát átgurítani, így a hasa mintegy hidat alkot.
• felülés oldalt: könyvhöz két oldalt, állatokat nézünk, utánozzuk a hangját, próbáljuk kimondani.
• felülés előre felé hanyattfekvésből, lábaim az ő lábain, miközben ő terpeszben ül, és "Evezünk a Balatonban, át is húzzuk egyhuzamban, de vigyázz, ha jön a hullám, kiborítja a vitorlám, bumm". A végén eldöl, ahonnan még oldal irányba kell felülni. Komoly hasizom, élvezetes formában.
• felülés fejjel lefelé lengetésből (nyúlik a törzs + egyensúly) puszikat kapva ha felült, csak ő fogja a kezemet, én csak biztonsági fogással
• dobolás hasonfekve: zongorát, kis dobot, vagy megmutatjuk az elefántnak stb egy könyvből, milyen ha egy elefánt lépdel (lassan), milyen, ha sok elefánt lépdel (erősen, gyorsan) és milyen ha futnak (nagyon gyorsan)
• négykézláb: kutyát utánzunk, előttünk egy plüss állat, azt meg-meg simogatjuk a karemeléshez, vagy a hajunkat megfésüljük
• fekvőtámasz: akár négykézláb helyzetben, akár hasonkfekve kar kinyomva, két keze között egy állatos vagy zöldséges/gyümülcsös könyv, azoknak egyesével puszit adunk/megkóstoljuk, mikor behajlít, és felnézéskor, nyújtáskor, pedig egy másik könyvet nézünk, vagy a tükörben nézünk fel, és utánozzuk az állat hangját, aminek puszit adtunk. (beszédet is fejleszt)
• indiánszögdelés kézzel: tükör előtt egy kicsi, két kicsi indiánra
• hanyatt fekve könyök-térd érintés keresztbe a Zelk Zoltán "Egy, kettő, három, négy, Te kis nyuszi hová mégy? Se erdőbe se rétre csak a tavasz elébe", és a másik három versszak.
• négykézláb fejforgatás: jobbra, balra fent valami állatka, könyv, játék, és mondom, hogy nézz a nyúlra a könyvre, a kanapéra, stb.
• guggolás-felállás: van egy nagy pelikánunk, akit megetetetünk halacskával... vagy a földről veszünk fel tárgyakat és bedobjuk egy dobozba vagy építünk kockákból ... vagy a térdemre ül, velem szemben, fogom a kezét és ilyen nagy most a Timi és feláll, és ilyen pici volt, mikor megszületett és leül ugyanez állatokkal, ilyen kicsi a béka, ilyen nagy a tigris (ezzel a kicsi-nagy fogalmát is tanulja)
• törzserősítés: egy 6 db-os ültetvényt kivesszünk a dobozából és vissza tesszük úgy, hogy Timi áll, és a lábfejére lépek, és a derekánál tartva egyenes lábakkal, és törzzsel felegyenesedik. Ez egy memória játék is egyben, mert össze kell őket párosítani, miközben még a színeket is tanulja.
• mászás: többféleképp, a vállát fogom alul a hónaljban és karban, lábát próbálja egyedül húzni, de besegítek a lábaimmal vagy a lábát fogom pisztolyfogással, és a karját egyedül teszi előre
• nagy labdán: négykézláb könyveket nézve, tárgyakat megnevezve a könyvből, előre-hátra, jobbra-balra
• nagy labdán: hason fekszik, ráülök előlről, és dobolunk lent a földön, illetve háton van, nyúlik a hasa, és felülünk.
• billenőlap: jobbra-balra, előrehátra könyvvel, vagy plüss állattal, akit meghintáztatunk, Megy a hajó a Dunán
• bordásfal: én futóállásnak nevezem, amikor a futók a startnál állnak így állnak be, egyik lb talpon, másik hátul, abból felállni, a bordásfalat fogja közben, váltva, majd futás váltott lábbal, majd szögdelés páros lábbal különböző ütemre, majd lábakat fel a bordásfal első/második fokára, a másik lent talpon. Ha feláll, a bordásaflon lógó játékok megérintése, gumis játékok lehúzása, felnyúlás.
• talicska: mindig valami céllal, ahol tárgyérintés ebben a helyzetben, karemeléssel. Szoktam úgy, hogy 2 méterre teszek egy kihajtogathatós, ablakos könyvet, odatalicskázik, mert imádja, ott megállunk négykézláb helyzetben, majd ebben a kutya állásban kérdezek tőle számos dolgot a könyvből, hogy mutassa meg ezt-azt, ki bújt el az akármi mögé, hogy kihajtsa, és így dolgozik keze, törzse, feje, lába behajlítva (nem csapja hátra), és nagy élmény. Minden oldalnál újra talicskázunk.
• gyűrű: lógunk, tanuljuk a függőleges érzést, és a lábakat felhúzzuk úgy, hogy Apát popón rugjuk, nagy örömöt vált ki :-) + felhúzódzkodás (de ez 2 személyes)
• hinta, forgó szék: forgatni jobbra-balra, sokat hintázni és beforgatni, lengetni fejjel lefelé előre-hátra, jobbra balra
• achilles nyújtása: ha lábujjhegyezik, rá szoktam segíteni az achilles nyújtásra, bár ez nem elegendő, mert az már csípőből ered. De segít úgy, hogy megfogom a talpát úgy, hogy a tenyeremben a sarka, alkarom felé fut a talpa, lábujjai, és húzom felfelé. + csípőforgatások a holtpontig.
• gördeszka: ráfekszik hanyatt, elrúgja magát közben valami állatot megutaztatunk, akit fognia kell, illetve rákönyökölünk és a lábainkat kell rakni, mászásban, míg a gördeszkáb egy állat van, aki utaztatunk.
• Négykézlábba motiválás: hason felhúzzuk lábait mega alá, megfogoma derekát, hátát, és akkor kinyomja magát
• Nehéz motiválnom: "Z" ülésben vagy terpeszben: dobolás, lábfej simogatás előrehajolva, ujj nyújtás, könyök nyújtás felfelé fordított tenyérrel, közben ujjak és alkat-felkar kimasszírozása, kiropogtatása, masszírozás, szemkezelés a szemcsont befelé eső részén az inak nyújtásával, nyakkezelés a trapéz vagy lélekizom fellazításával, a nyak leptapadt izmainak felszedésével, napsugár rajzolása a koponyatető felé a nyaktól, lapocka kezelés, törzsforgatás. Ez a végén egy blokk, mert utána már nincs kedve semmihez, csak játszani.

A fenti feladatok 95%-ban egyszemélyesek, megoldhatók, hogy jól le legyen fogva, sokszor a lábaimmal, lábujjakkal segítek, kivéve a gyűrűn való húzódzkodás és a bordásfalas feladatokat, mert azokat csak Apával tudjuk csinálni, illetve még a törzsizomhoz jó valaki, aki elveszi tőle a felvett tárgyakat. A többit tudom egyedül csinálni. Ha kell valakinek, küldök képet egy-egy feladatról. A lefogásokat én is csak ellestem a legjobbaktól, mint Dankuliné Edit, Szabó Éva, Lakatos Kati, Váradi Tamás.

2. Kéz, finommotorikához + értelem fejlesztés (gyógypedagógia)

• fa kirakós puzzle-k
• választás először kétféle dologból, aztán egyre több tárgyból, hogy az ő akarat jusson érvényre, pl ruhaválasztás öltözéskor, melyik tányérból pohárból enne-inna...
• gyöngyök különböző méretben, súlyban pakolgatás J-B kézzel
• karika lehúzása egy botról, másik kézbe átvesz, ráteszi egy másik botra, különböző méretű karikák
• formaegyeztetés (kocka, téglalap, kör, háromszög) bedobós
• színek: 4 alapszín (sárga, kék, zöld, piros) tárgyakról
• kicsi-nagy: labdákkal melyik a kicsi-nagy, puha-kemény, sima-szúrós
• állva kis asztalnál labda gurítás, lökés, és autó lökés, leesik utánanézek. Ez a lökés van húzás is, pl madzagra fűzött kiskutyát kell magához húznia
• piramis építés
• fakockákból vár építés (akár guggol-feláll formában), és leborítás
• állatos párosító: pl. két darabos puzzle formájában is van, csikó-ló összepárosítása asztalnál állva, magához húzva, vagy tolva a darabokat. Kb. 6-9 darabból kell kiválasztani a megfelelőt. Leteszem mondjuk az összes állat kicsinyét, és előveszek egy anyukát, és keresse meg a hozzá tartozó kicsit, tolja oda, és tegyük össze. Kedvenc!
• memória kártyákkal lehet párosítani, még nem lefordítva használva, hanem képpel felfelé, keresd meg ennek meg ennek a párját
• babzsákok plüss állatok pakolgatása egyik dobozból a másikba, állatkert rendezés
• tükör előtt majomkodás: nyelv, szem, stb mutogatás Pl: "itt a szemem, itt a szám, ez meg itt az orrocskám, jobbra-balra két karom, forgatom, ha akarom".
• mágneses játékok (akinek szabad a mágnes): mágneses táblára állatfigárák, autók, kész kis tanyát lehet berebdezni, olyan mágnesekkel először, amit könnyű megfogni, azaz 3D-s, kis plüss állatka vagy elálló gumis autó és mögötte a mágnes. Ezeket nem lehet egyben kapni (ami kapható az lapos mágnes, amit nehéz megfogni), csak mint hűtőmágnes, én úgy raktam össze a kis tanyánkat. De lehet ragasztani is figurákat mágnes darabokra. Imádja levenni, felrakni.
• szerepjátékok: boltos játékok, főzés, állatkert készítés, babázás, öltöztetés vetkőztetés, autózás, stb.
• sok-sok meseolvasás, könyvnézegetés: nálunk a kedvencek a Boribon, Csúnya Kislány, és minden Marék Veronika, a Bartos Erika: Anna, Peti, Gergő, és Bogyó és Babóca, valamint a Szutyejev mesék és a Kamillák januárban és hasonló pár oldalas szép, átlátható képes mesék 
• Főzés igaziból a konyhában: be lehet őket vonni, az etetőben ül Timi, és együtt kavarjuk a tésztát, a tojást együtt ütjük, ami nem forró, azt együtt csináljuk.
• Ruha elpakolása a szekrénybe, igaz nem lesz tökéletesen hatogatv, de ő teszi el a saját ruháit, amit elér. Pizsamánál ez azért nem gond, ha gyűrődik. Timi maga veszi ki a bugyikat, zoknikat, harisnyákat a fiókból és ha kell a nadrágot, pulcsit. Ezzel választást gyakorol, másrészt így jókedvvel mászunk oda, felállunk, leguggolunk, stb.
• FESTÉS, rajzolás, ragasztás, matricázás, gyurmázás asztalnál. Nagyon fontos, mert ezeket önállóan is tudják csinálni hamar, és óriási sikerélményt nyújt. Lehet kapni marok ecsetet, vagy vastag ecsetet és bababarát festéket. Továbbá ajánlom a zsírkréta helyett a művészeti porkrétát (por pastell kréta), amellyel nagyon könnyen gyönyörűen fogó rajzokat lehet készíteni, nem kell erősen rányomni, hogy szép legyen. A ragasztás is szuper, látványos, mert könynen tudtok olyat alkotni, amelyet magának tud tulajdonítani, mégha közös is a munka. Jó a nyomás a papírra a ragasztás során, mert a támaszkodást segíti. A matrica gyűjtés és ragasztás úgyszintén nagy élmény, látványos és a nyomást támaszkodást segíti.

Ezek állva, ülve, asztalnál vagy  földön bárhogy elvégezhetőek, én Timi mögött vagyok akár ülésben, akár állásban, mindent meg lehet csinálni. Nem baj, ha még nem ül egyedül, segíteni kell. Nem baj, ha nem fog egyedül, segíteni kell. A lényeg, hogy a KORÁNAK megfelelő játékokat játsszuk velük, mert könnyen eshetünk abba hibába (mint ahogy korábban is tettem), hogy elfelejtünk játszani velük, csak a tornák, edzések, ami a testi fejlődésnek kell, de kevés a lelki fejlődésnek. Testi fejlődés pedig lelki fejlődés nélkül nincs.
Ezek minőségi változást hoznak az életünkbe. Van, aki úgy gondolja, hogy a gyereke még nem tart itt, hogy ilyeneket játszon vele. Tegyen néhány próbát, meglátja, hogy sokkal ügyesebb a gyerek, mint gondolta volna. Ők szeretnének a koruknak megfelelően játszani, de nem tudnak, mert a kezük-lábuk, törzsük nem engedi. Ebben segítünk, és így a torna feladatok nagy részét nem is veszik tornának, hanem játéknak. Így duplán gyorsan fejlődnek, hiszen az értelem és a test együtt gyorsabban ér el eredményt mint külön-külön. A motiváció mindig fontos lesz innentől, egyre több új dolgot kell majd kitalálnotok, de megéri. Én is már néha kisebb kerettörténetbe ágyazva kis meseszerűen csinálok egy-két tornát, attól függ, mire viszi az én kis fantáziám. Hajrá!

Edit

Végre van egy képünk Editről. Mindig elfelejtem a fényképezőt...

Nagyon köszönünk mindent, imádunk!!!!

Szabó Éva

Úgy gondolom, hogy ez az út kellett nekünk, most érzem, hogy Timi nagyot ugrik a fejlődésben. Sokfelé pazaroltuk az energiánkat korábban, de nekünk jelenleg ezt az utat kell járni. Dankuliné Edit és Szabó Éva szuper jók, őket látogatjuk hetente többször, sokat adnak nekünk, köszönjük! Most úgy gondolom, hogy Edit miután kilazította Timit, az inakat, izmokat helyreigazítja, utána jól jön a csontkovácsolás. Hétfőn mindkettőre megyünk, (és gyógypedagógiára is) és nemhogy fáradt lenne, de este még szuper jól húzza fel a lábát Timi négykézlábba kis segítséggel. Ezt a sorrendet próbálom tartani.

Csontkovácsolás tanfolyam + KTGY tanfolyam

Két egymást követő hétvégén is tanfolyamoltam:
1. Csontkovács tanfolyamon voltam a Tamásnál. Hatalmas élménnyel gazdagodtam, nem hittem volna, hogy ekkorát lehet tanulni, pedig nulláról indultam. Illetve, hát amennyit a Timi révén megtanultam az izmokról, csontokról, no meg egy kicsit bújtam az anatómia könyvet előtte. Már pár felnőttön is kipróbáltam, fantasztikus érzés. aztán a gyerekek is kértek, hogy csináljam nekik, élvezték ők is, bár a végére már kissé hosszú volt. Boti és Kinga lábát is kihúztam, félelmetes érzés volt. Az első pasin is félelmetes volt, mikor kihúztam, az meg cupp vissza... Jani is végül rászánta magát, a saját neje keze elé vetette magát, és az ő kis púpja is eltűnőben a nyakáról. Tetszik nagyon! Önkénteseket várok!
A tanfolyamra, mint utóbb kiderült, már betegen érkeztem, de mások észre sem vették. Szédülés, hányinger, láz, előtte hasmenés. de az ott röpködő energiák hamar kihoztak belőle, jókedvűen tudtam végigcsinálni.
2. KTGY tanfolyam - érdekes volt, nem is tudom még hova tenni. Mikor a Zsuzsa gyakorolt rajtam, megint átéltem bizonyos kellemes emlékeket a Timivel kapcsolatban. Azt tudom, hogy kicsit másként kell csinálnom, nem az amerikai mintát kell követnem, mert vannak részek, amelyekkel nem tudok azonosulni. De a tartalma az nagyon is valódi, igaz, szemmel látható, fejjel, kézzel-lábbal érezhető. Csak a körítés más, amit én elképzelek. Nekem sem az amerikai franchise stílus, kérjünk mindenért sok lóvét nem jön be, sem a keleti meditáljunk feltartott ujakkal nem jön be, valahogy idegennek érzem. De érzem, amit érzek, a kettő között, miért ne követhetném ebben is a magyarok ősi szokásait, ahogyan ők szokták. Az nem is áll olyan távol tőlem... :-) Ez lesz a jó utam!

Szabó Éva + csípő

Elkezdtünk Szabó Évához járni. Eddig még csak egyszer voltunk, de nagy a bizadalmam. Miután hazajöttünk, olyan aktív volt, mint csak néha. Pedig közben beteg is volt, lázas. Csinál energiakezelést, lazítást, erősítést. Egyedi, úgy gondolom, hogy nekünk kell. Első felében sírt, de hát idegennél mindig. De a második felében élvezte már, figyelt, mi is történik, jó volt látszólag.
A kiropraktikát heti egy alkalomra csökkenthetjük, mert szépen javult a nyaka Zsolt elmondása szerint. Ez jó hír.
Tamáshoz megyünk még egyszer, a múltkori jól sikerült, mert szépen ült, és Edit is megdicsérte. Azt mondta, hogy akkor most hajtsunk rá a csipőjére. Szeintem ez tényleg szűk keresztmetszet, Tamás is, Éva is ezt mondja. Edit is egyetért. Hiszen, ha behúzzuk a csípőnket magunk alá, mint ahogy az Timinek van, persze, hogy begörbül a hátunk, és a fejünk előre esik, és ezért nem tudunk szépen ülni. Ezt ehlyre kell rakni ahhoz szerintem, hogy tovább tudjunk haladni. Eddig mindenhonnan az jött, hogy a nyakat kell először rendbe rakni. De most úgy látom, hogy enélkül nem megy tovább a nyak téma sem... De az a jó, hogy többen többfélét, párhuzamosan mennek a fejlesztések, egymást kiegészítve. Remélem most jó úton vagyunk! Hétvégén csontkovácsolás tanfolyamra megyek. Kiváncsi vagyok, mit merek majd Timin alkalmazni. Mindig keresem a legjobbat nekünk. A lelkünk most jó, bár még mindig néha túl szigorú vagyok a tornákban. Sokat követelek, kicsit kevésbé kéne edzőnek lennem. Mostanra elfáradt Karácsony óta, most kell egy kis szünet, látom.

Újra Edit, Szabó Éva, csontkovácsolás

Edittel újra megkezdődött a munka. Timi továbbra is szereti, persze a tornák nehezek, de fokozatosan terhelünk, így egyelőre csak heti 1x. Beához is járunk, olyan közreműködő tud lenni Timi, hogy öröm nézni. Nevet, sír és nevet egyszerre, és színészkedik már, mert sokszor elneveti magát.
Jövő héten pedig kipróbálunk egy új gyógytornászt, Szabó Évát, aki Erdélyből hozta ismeretét, ősmagyar technikákat alkalmaz, energiakezeléssel egybekötve. Izgatottan várom.
Mint kiderült, Váradi Tamás nemcsak felnőtteket csontkovácsol, hanem gyerekeket is. Kezelte Timit, nem volt szerintem durva, főleg nem egy dévényhez szokott gyereknek, bár kis nyöszörgések, pityergések voltak. De utána ült, mint a cövek. Pár nappal később pedig, Edit is azt mondta, hogy látszik a hátán a változás, úgyhogy hatásos volt.

Cipő otthonra

Timire mindig vastag zoknit adtam a harisnyára, hogy tudjunk egyszerre mászni, kúszni, és járni. A szandi nem lett volna jó, kényelmetlen lett volna. Ringatón láttam egy kissrácon egy tök jó cipőcskét, méghozzá a Liliputiból. Én is rendeltem, és tök jó. Olyan, mintha csak zokni lenne rajta, természetes lábtartása van, a talpa hasított bőr, ami nem csúszik úgy, mint a zokni, a teteje műbőr, jól mosható, kényelmes, és alkalmas mind a tornák közbeni viseletre, mind az egész napos játékra, mászatásra, járatásra. Timi örül neki, szereti. Elérhetősége: http://www.liliputi.hu/
Én ezekből választottam (puhatalpú, liliputi)
http://www.liliputi.hu/index.php?m=product&a=productList&catId=2&size=s,m,l,xl,xxl