A legfőbb, hogy Timi gyönyörűen beszél. Most olvastam vissza, hogy 2 hónapja, még azt írtam, hogy 3-4-5 szavas mondatokat mond, hát most, gyönyörű, összefüggő mondatokban beszél, választékosan fejezi ki magát, bármit ki tud már mondani (néha még izgul, és feszül miatta, de kimondja). Egyik napról a másikra elkezdett kérdezősködni, és azóta is kérdez, kérdez, kérdez... Jó pár napig a mi ez? azátn jött a hol? mikor? És egy ideje a miért? kérdéseket is bombázza felénk. Nagyon okos kérdéseket tesz fel, pl: miért fúj a szél. Elmondjuk, és aztán megismétli magától, később, és tök jól emlékszik a nehéz technikai kérdések válaszaira is.
Egyre jobban eszik egyedül, segítek a kanalat megfogni, rátenni a kaját, de aztán maga teszi a szájába, és jól le is húzza az ételt a kanálról. Ivásban is hasonló javulás van, együtt megfogjuk a kétfüles poharat (közepesen tele töltve), és egyedül szájába teszi, iszik, majd leteszi nagyjából. Ügyesedik, főz, segít keverni, ő is mindig főz tésztát, borsót vagy valamit, amikor én is, imád nekem segíteni. Erről jut eszembe, a ruháit, ő maga teszi el, amit legalábbis elér, a zoknikat, harisnyákat alulra a fiókba, ez guggol-feláll gyakorlással, a bugyikat, pólókat, rövidnadrágokat pedig lehajol feláll gyakorlással, játék az egész, és akármeddig bírja.
Lovaglás: Matyiról, a póniról átváltottunk nagy lóra (hucul fajta, amin a magyar őseink is lovagoltak, közepesen magas). A lovat Olgának hívják, köteles kapaszkodóba kapaszkodik, és így egyedül ül a lovon, csak néha kell igazgatni. Fél órát simán kibír így, és büszke, imádja.
Úszás: továbbra is imád úszni, és úszógumiban sikerül egyedül úszkkálnia kicsit, már nem feltétlenül fejnehéz, tehát kezd az egyensúly is alakulni.
Szárazföldi mozgás: egyre jobban és könnyebben tudom sétáltatni, a fő térre elsétál meg vissza, ha jó kedvében van, szépen is tud állni és sétálni velem. Megint megtartotta a mászó pozicíót 2 alkalommal tök jól vizszintesen, azóta nem akaródzott, de dolgozunk rajta. A lejtő továbbra is megy, azon tudunk mesélni, és ő négykézlábazik, illetve sarokülésben támaszt. A támasztása is sokkal jobb lett, szépen alakulunk. Ráfeküdtem a törzsének erősítésére is jobban, az oldalsó izmokra, mert sokat dölöngélt oldalra. A Ropi Éva féle lebegőültetésben is szépen megtartja magát, nem vetődik hátra, azaz erősödünk! Edit is sokat dolgozik a kezén, nyakán, és már szépen be tudja hozni a kezét középre, a megfogás-elengedés is egyre jobban megy.
Közösség: elkezdtünk egy oviba járni, egy közeli családi napközibe, akik nagyon pozitívan álltak hozzánk, ezúton is köszönet nekik. Timi imádja a gyerekeket is és az óvó néniket is, bár még csak úgy, hogy én is ott vagyok. Minden nap megkérdi, hogy mikor megyünk oviba? Alvás után... és meg is válaszolja magának. Az oviban olyan rendesen álltak hozzánk, hogy csak jót tudok mondani. Van elég erőforrásuk, helyük, és mivel szívük-lelkük tényleg kiteszik a gyerekekért, minket is szívesen fogadtak. Ez egy olyan ovi, ahol a gyerekek virágot ültetnek, palántáznak, néptáncolnak, kirándulnak, az életre tanítják őket. Nagyon hálás vagyok, hogy ide is eljutottunk.
Ezek mind nagyon nagyon jó hírek. Nagyon ügyesek vagytok, csak így tovább!
VálaszTörlésReni