Csíksomlyó 2011

Régen megszületett a gondolat már, de valahogy mindig volt kifogás. Most nem kerestem kifogást, egyszerűen, elhatároztam, hogy Kingával elmegyek. Vele tényleg nagyon könnyű, igazi strapabíró kis csajszi. Fele időben legalább, zuhogott vagy esett, de egy rossz szava nem volt. Bírta, csinálta, élvezte, játszottunk, és rengeteget adtunk egymásnak lelkileg.
Ha röviden szeretném jellemezni: egy CSODA volt ott lenni. Szeretnék ezzel hagyományt teremteni kis családunkban. A legjobb választás volt a sátrazás, mert a szállodából az ember nem azt éli, élheti meg, mint amit sátrazás során, végig a hegyen.
Biztos, hogy nem sokan voltak hátizsákos sátrazók, ráadásul, Anya-Lánya... Erre azért kicsit büszke vagyok, többen le is fényképeztek minket, mint egy csodát ott... Volt ott még eleinte 8-10, majd kb. 15 sátor, de kocsival jöttek fel, mi pedig gyalog mentünk, hátizsákom kb.30-40 kg-t nyomott...
Csütörtök esti vonattal mentünk, éjjel aludtunk. Másnap reggel először bementünk a Kegytemplomba, ami még viszonlyag üres volt. Fel lehetett menni az oltáron elhelyezkedő napba öltözött Mária szoborhoz, akinek a lábát megsimogathattuk. Ez fantasztikus érzéssel töltött el, nem is hittem volna. Kinga oda volt, hogy megsimogathatta. Majd elindultunk fel a hegyre, a csíksomlyói nyeregbe, zuhogó esőben. Nem voltam arra jártas, nem tudtam, hol lehet/illik/szabad sátrazni, körbe kérdezgettük a sertepertélő szervezőket. Mondták, hogy az erdőalján, de hát sehol senki... Egy óra múlva már három sátor állt! Nagyon rendes kis csapattal barátkoztunk össze. Hálás vagyok nekik, mert nagy biztonságot adtak nekünk. A sátrunkból ha kinéztünk jobbra állt az oltár, szemben Csíksomlyó, balra pedig a Hargita. Kell ennél több???
Miután Kinga szinte egyedül felállította a sátrat, elindultunk a Nagy-somlyót körbetúrázni, ami nagyobb volt, mint a térképen, igazi medve lelő helyekkel. Láttunk lombhullató fenyőt is. Persze vagy esett vagy zuhogott, és Kinga már a 2. cipőjét vette fel, és több nem volt... Így délután irány be Csíkszeredára, a piacra, és vettünk egy pár gumicsizmát neki és még 6 pár zoknit. Este beültünk a közeli hotelbe egy kis meleg levesért, és palacsintáért. Visszamásztunk a hegyre, és megnéztük előbb a Szent Antal, majd a Salvator kápolnát. Ez utóbbi lenyűgözött. Ez egy igazi kápolna egy igaz helyen. Amit ott éreztem, az volt, amit nem is tudok szavakba önteni.
Szombaton reggeltől áramlott fel a tömeg, fantasztikus látvány volt. Lementünk a Kegytemplom felé, majd visszajöttünk úgymond ismerősökkel, akik tudták már, hogy mi kik vagyunk hallomásból, mi pedig nem emlékeztünk rájuk sehonnan. De a hír gyorsan terjedhetett, mert többen tudtak már rólunk, hogy sátorral, egy 6 éves kislánnyal vagyunk. Újra felmentünk a Salvator kápolnához. Sokan voltak már itt ekkor, pont a Csíksomlyói keresztalja is akkor jött, és még sokan mások, akiket tapssal köszöntöttünk. Be lehetett menni, még az oltár alatt is el lehetett mászni körbe, ahogy a csángók tartják, aki átmászik az oltár mögött, az bűnbocsánatot nyer. Az emberek meg csak jöttek fel, jöttek, kb. négy irányból, éa 4 órán át: keresztúton, a nagy földúton, körbe, és a Szent-Antal kápolna felől. Elkezdődött a mise, Kinga nehezen tűrte kicsit, mert nem értette, miről beszél a pap bácsi. Kisütött a nap, jó meleg lett már előtte is, de mint ahogy azt mondják, minden évben a mise közben lezúdul az eső. Így is lett, a közepén mintha dézsából öntötték volna, csuromvíz minden újra. Bemondták, hogy a rossz időre való tekintettel, blabla... hát én úgy éreztem, hogy ez nem rossz idő, hanem Isten áldása a népre... Az egészre elmondható, hogy nagyon sokan voltak, de sohasem volt tömegnyomor érzés. Fantasztikus szervezésű, minden facilitás (wc, kuka, hangosítás, mindenhonnan látható, zsandárok) a rendelkezésre áll. Délután vásár lent, elsétáltunk a csobotfalvi templomhoz, amit felújítanak, de be lehetett menni, ez is érdekes volt, mert még nem láttam templomot ásatás alatt, valószínűleg akár 1000 évre visszamenő kövekkel. Kinga már fáradt volt, de ott akkkora energiabombát kapott, hogy vagy 50-szer, vagy 80-szor dobtam be egy szénakazalba, patakban fürdött, este pedig megettünk egy micset. Ez egyébként jellemző volt, hogy ahol vettünk valamit, tutti kaptunk ajándékot, mert annyira oda voltak Kingáért, a szemeiért. Hát nem is tudom, mi lesz később... A mics sütőnél egy óriás kürtöskalácsot kaptunk csak úgy. Visszafelé pedig a keresztúton mentünk fel, a Salvator kápolnához. Ez már este 9 volt, mikor elindultunk, félig sötét már, Kinga nagyon élvezte, és a kápolna mienk volt kb. 20 percig. Fantasztikus volt!Senki más nem jött be. Újra átmásztunk az oltár alatt, és csoda érzés volt, ahogy Kinga simogatta a szobrokat, az egész, ahogy ott voltunk. Ez volt számomra a legcsodásabb érzés egyike. Volt már legalább 10-10.30 mire ágyba került Kinga, mi meg még a többiekkel sütögettünk, hajnali 1-kor mentem aludni. De másnap reggel jött el a másik legcsodásabb érzés: a napfelkelte. Bár nem virrasztottunk egész éjjel, de olyan élmény volt a kora hajnal, hogy megint csak csoda. Reggel talán fél5 körül keltünk és átmentünk a nyeregbe Kingával és a srácokkal. Ködös, párás volt az idő, felhő borította a keleti irányt, nem tudtuk milyen lesz a napfelkelte, voltak, akik le is mentek, mondván, úgysem lesz látható. Hát ellenkezőleg, gyönyörű volt. Kb 15 perc alatt minden köd, pára, felhő felszáradt, mire elkezdett feljönni a nap, már csak egy-két kisebb felhőcske volt, és tökéletes napfelkelte kezdődött. Láttam, ahogy a Nap folyamatosan táncolt. A Nap szélén egy fél gyűrű táncolta körbe a Napot, de ez hosszan ment, ha elnéztem róla, újra láttam. Nagyon erős narancs színt sugárzott ki dél irányába, mintha Angyalok táncolnának körülötte. Sokan voltak ott, énekeltek, a végén pedig a himnuszok. Gyönyörű volt. Mire a sátorhoz értünk már alig volt 30m látótávolság, olyan nagy köd, felhő ereszkedett le. De a napfelkelte kb. 45 perce tökéletes volt!
Reggeli, pakolás, séta le hegyről, be újra a Kegytemplomba, Mária simogatás, és a búcsún keresztül kb 2 órán át séta a 40 kg-s hátizsákkal a városba, onnan pedig el Zsögödfürdőre taxival.
A térkép alapján kellett volna lennie egy kempingnek, de nem volt csak strand. De itt megengedték, hogy sátrazzunk. Fürödtünk a 19 fokos borvíz strandon, és egy picit sétáltunk még a mezőn. Egy szomszéd felajánlotta, hogy aludjunk náluk, de Kinga inkább a sátrat választotta.
Másnap túra a Hargita lábainál, patak mentén, hatalmas medve tappancsokkal. A kisebbik akkora volt, mint szűken a tenyerem, a nagyobbik belső talpába az egész tenyerem, ujjaimmal együtt is bőven belefért, nem beszélve a medve ujjairól. Pásztorokat kérdeztük, mi újság a medvékkel, mire azt válaszolták, hogy sok van, nagyon, de főleg hangyásznak és gabonáznak, aki pedig rákapott a húsra, azt azért odébb viszik 20km-rel. A strand karbantartójától sok gyógynövényt tanultunk, mutatott is, mesélt is. Hazafelé hoztunk mezei virágot, és egy csomó vadcsombort is, teának, és meg kell hagyni, igaza volt, mikor azt mondta, hogy hatalmas íze van. Délután még a meleg strandon is fürödtünk bent. Aztán haza vonattal.