2012. június 24., vasárnap

Csíksomlyói búcsú

Felvettem a hármas halmot ábrázoló tavalyi csíksomlyós pólómat, s mikor ránézett Timi, kijelentette, hogy: "Én is veletek megyek Erdélybe". Hát így lettünk öten, a kettőből, hisz Mama, Papa is csatlakozott Kingához és hozzám. Egy autóval, tele cuccokkal. Induláskor magával hozta "véletlenül" a születésére -általam- varrt angyalkát is. :-)
Medve-tó, Korond odafele, visszfelé Szent-Anna tó, Parajd. Ott kirándulás a Nagy-Somlyón, Salvator pénteken is, szombaton is, mise, sátrazás fent a nyeregben egyedül, illetve a tavalyi ismerős srácokkal, sütögetés.
A napfelkelte idén felhős és esős volt, de szép élmény volt így is. A misét egy stuttgarti pap tartotta, nem túl érdekfeszítő témakörről. A gyerekek közben gyönyörűen rajzoltak, az többet ért, amit ott rajzoltak, mint maga a mise témaköre.
Timi csodálatosan érezte magát Erdélyben, sokat fejlődött, egyszer azt is mondta, hogy "hazajöttünk". Mindenki értse, ahogy akarja. Szeretett kirándulni, szeretett a Salvator kápolnában lenni, enni-inni, sétálni. Miután hazajöttünk, másnap megkérdezte, "Mikor megyünk megint Erdélybe?" Azt hittem, hogy a sok utazás rosszat is tehet Timinek, sok ülés, görnyedés vagy az autós ülésben, vagy a háti hordóban. De ellenkezőleg. Mire hazaértünk annyit erősödött Timi, hogy hihetetlen. Jó lenne, ha minél többször visszajuthatnánk oda. Csodálatos, ahogy a sok magyar ember zarándokol, együtt van.
Egyszerűen tökéletesre sikerült. A képek is magukért beszélnek.

2012. június 22., péntek

Lebegő ülésben

A kép magáról beszél...
Lebegőülésben Évánál, kéz lent, törzs tart, és a gyönyörű mosolya... :-)
Mindez Apa szülinapján! :-)


Editnél a popsiemelés bajnoka, és már úgy is megy, hogy a kezén támaszt pókjárásban/állásban.
Voltunk Suiton is, kipróbáltuk itthon. Szerette Mártát, mosolygósan csinálta végig az egy hetet. Nagyon elfáradt a kezelésektől, teljesen kidőlt a hét végére. De valamit erősödhetett.

1.5 órán át tudtunk négykézláb állni úgy, hogy 1-2 percig tartotta, aztán újra betettem négykézlábba, megint tartotta és így tovább. Így beszélgettünk, és beszéd közben sem izgult annyira, hogy előre dőljön. Jó érzés volt, nagyon jó volt. A lovakról beszélgettünk, és így maradtunk... :-)

Elkezdtünk barkóbázni! A hosszú autós utaink már barkóbázással telnek.
Élőlény? - kérdi. Nem. - válaszolom. Akkor tárgy?
Ha élőlény: Akkor ember? -kérdi. Akkor növény? Akkor állat? És miután ezt kitalálta, én folytatom a leírással, és ő lazán kitalálja. Tündéri. Apa is elájult ma tőle, a Balatonról hazafelé tartva. (Átúsztam a Füred-Almádi öblöt. Jól esett, ~1:15, 3km.)

2012. június 2., szombat

Élmények

Rengeteg élményünk volt, talán ezért is nehéz volt gép elé ülni, és írni.
Anyák napja: iskolában is, itthon is, gyönyörű ajándékokat kaptam mindhármuktól.
Timi névnap: a Dunára mentünk piknikezni, azt választotta Timcsi. IMádja, és jó sok víz volt, lehetett a fák között bujócskázni, kavicsozni, stb.
Boti névnap: kalandpálya Csillebércen.
Tavaszköszöntő: jól sikerült a pörgős néptánc fellépés, Nikolék is jöttek.
Volt iskolagála, ilyen projekt nap a suliban olyan, Apa szülinap, mama-papa szülinap, huhh, felsorolni is sok.
Voltam a 3 gyerekkel és a kutyával teljesítmény túrán a Hármashatár-hegyen. Timi a hátamon, háti hordóban, szuper jól bírta, élvezte, a nagyok is ügyesek voltak, a végén kaptak kitűzőt, innivalót, kaját, oklevelet, nagyon büszkék voltak. Csak kevesen néztek hülyének, egyedül a három gyerekkel és a kutyával... :-)
Előző nap meg a diósdi tavaszköszöntőn a bicaj versenyen indultunk. :-) Ez egy olyan hétvége volt, amiről mindig is álmodtam, és sikerült végre megvalósítani. Többször kéne, mert ez engem nagyon éltet.
Még egy nagy dolog történt: elkezdtem úszni. Elvittem Botit pár alkalommal reggel 6-ra úszni, mert a vizilabdán szenved a technikájával (az hogy 3-4 év alatt nem tudták megtanítani normálisan a technikát, az más téma már...), de elkezdtem kicsit kezem ügyébe venni az úszás technikáját, és 6-7ig úsztunk. Láttam, hogy van öreg fiúk úszása is, így hát, megkérdeztem, hogy lehet-e csatlakozni. Igenlő válaz után lementem, és úsztam. A belemet is kiköptem, már elnézést, de úgy ki voltam. Kiderült, hogy versenyúszók és triatlonosok, úgy, fel kell kötnöm a gatyámat, szó szerint. De szükségem van rá, mert jól átmozgat, újra sportolok kicsit, mégha az edzés 5.30-kor kezdődik is. Elvileg minden nap lehetne menni, de én örülök, ha heti 1-2 alkalommal összejön.
Csíksomlyó: külön bejegyzésben írok erről.

  

2 hónap alatti fejlődés

Nagyon nem volt érkezésem és időm írni, de most pótlok egy kicsit.

A legfőbb, hogy Timi gyönyörűen beszél. Most olvastam vissza, hogy 2 hónapja, még azt írtam, hogy 3-4-5 szavas mondatokat mond, hát most, gyönyörű, összefüggő mondatokban beszél, választékosan fejezi ki magát, bármit ki tud már mondani (néha még izgul, és feszül miatta, de kimondja). Egyik napról a másikra elkezdett kérdezősködni, és azóta is kérdez, kérdez, kérdez... Jó pár napig a mi ez? azátn jött a hol? mikor? És egy ideje a miért? kérdéseket is bombázza felénk. Nagyon okos kérdéseket tesz fel, pl: miért fúj a szél. Elmondjuk, és aztán megismétli magától, később, és tök jól emlékszik a nehéz technikai kérdések válaszaira is.

Egyre jobban eszik egyedül, segítek a kanalat megfogni, rátenni a kaját, de aztán maga teszi a szájába, és jól le is húzza az ételt a kanálról. Ivásban is hasonló javulás van, együtt megfogjuk a kétfüles poharat (közepesen tele töltve), és egyedül szájába teszi, iszik, majd leteszi nagyjából. Ügyesedik, főz, segít keverni, ő is mindig főz tésztát, borsót vagy valamit, amikor én is, imád nekem segíteni. Erről jut eszembe, a ruháit, ő maga teszi el, amit legalábbis elér, a zoknikat, harisnyákat alulra a fiókba, ez guggol-feláll gyakorlással, a bugyikat, pólókat, rövidnadrágokat pedig lehajol feláll gyakorlással, játék az egész, és akármeddig bírja.

Lovaglás: Matyiról, a póniról átváltottunk nagy lóra (hucul fajta, amin a magyar őseink is lovagoltak, közepesen magas). A lovat Olgának hívják, köteles kapaszkodóba kapaszkodik, és így egyedül ül a lovon, csak néha kell igazgatni. Fél órát simán kibír így, és büszke, imádja.

Úszás: továbbra is imád úszni, és úszógumiban sikerül egyedül úszkkálnia kicsit, már nem feltétlenül fejnehéz, tehát kezd az egyensúly is alakulni.

Szárazföldi mozgás: egyre jobban és könnyebben tudom sétáltatni, a fő térre elsétál meg vissza, ha jó kedvében van, szépen is tud állni és sétálni velem. Megint megtartotta a mászó pozicíót 2 alkalommal tök jól vizszintesen, azóta nem akaródzott, de dolgozunk rajta. A lejtő továbbra is megy, azon tudunk mesélni, és ő négykézlábazik, illetve sarokülésben támaszt. A támasztása is sokkal jobb lett, szépen alakulunk. Ráfeküdtem a törzsének erősítésére is jobban, az oldalsó izmokra, mert sokat dölöngélt oldalra. A Ropi Éva féle lebegőültetésben is szépen megtartja magát, nem vetődik hátra, azaz erősödünk! Edit is sokat dolgozik a kezén, nyakán, és már szépen be tudja hozni a kezét középre, a megfogás-elengedés is egyre jobban megy.


Közösség: elkezdtünk egy oviba járni, egy közeli családi napközibe, akik nagyon pozitívan álltak hozzánk, ezúton is köszönet nekik. Timi imádja a gyerekeket is és az óvó néniket is, bár még csak úgy, hogy én is ott vagyok. Minden nap megkérdi, hogy mikor megyünk oviba? Alvás után... és meg is válaszolja magának. Az oviban olyan rendesen álltak hozzánk, hogy csak jót tudok mondani. Van elég erőforrásuk, helyük, és mivel szívük-lelkük tényleg kiteszik a gyerekekért, minket is szívesen fogadtak. Ez egy olyan ovi, ahol a gyerekek virágot ültetnek, palántáznak, néptáncolnak, kirándulnak, az életre tanítják őket. Nagyon hálás vagyok, hogy ide is eljutottunk.

2012. április 10., kedd

Nagypéntek - "Hús-vét"

"Nagypénteken holló mossa két fiát..."

A Húsvét, mint azt minden keresztény ember jól tudja mozgó ünnepnek számít. Pontos idõpontja, a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte utáni vasárnap. Ez Húsvét vasárnapja. Rögtön felvetõdik a kérdés, hogy az egyházatyáknak kellett-e ismerni a csillagos ég minden titkát, ahhoz, hogy egyik legszentebb ünnepét a kereszténységnek egyáltalán el tudják helyezni az évben? Természetesen igen. Ha csak egyetlen példát veszünk elõ ennek bizonyítására, akkor eszünkbe kell, hogy jusson Vitéz János esztergomi érsek, aki nemhogy ismerte a csillagok és a bolygók állását, pályáját, mozgását, hanem korának legnagyobb matematikusa, asztrológusa, asztronómusa volt. Nehogy azt higgyük, hogy ez ellentmondás! Az asztrológia és az asztronómia mindössze 400 évvel ezelõtt kezdett kettéválni jól érzékelhetõen. A humanista tudósok még a jövõ szélsõséges szakosodásáról mit sem sejtve hódoltak az univerzális tudást megragadni igyekvõ Hét Szabad Mûvészet, benne a matematika és az asztrológia együttes ismeretének. Mátyás udvarában még együtt találjuk a csillagbölcselet két fontos ágát. S mivel az uralkodó rendkívül fontosnak tartotta az egyetemes tudás megszerzését, így egy csodálatos szellemi központ tudott létre jönni Budán, amelynek híre a világ legtávolabbi sarkába is elért.
Mátyás király udvarában nemegyszer megfordult a Königsbergi Regiomontanus, a lengyel Johann von Golgau, Ilkus Márton, sõt az olasz Francesco Roselli is - mind a kor kiemelkedõ csillagászai. Az országban három nagy csillagvizsgáló mûködött: Kalocsán, Budán, és Esztergomban. De Vitéz János Nagyváradon is berendezett egy csillagvizsgálót. Fel kell tennünk a kérdést, miért kellett eme nemes férfiaknak a csillagokból szerezhetõ tudás? Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az idõ járását és az elkövetkezendõ eseményeket olvasták ki az égi képeskönyvbõl. S ha ez így volt –- márpedig ezek tények - akkor méltán feltételezhetjük, hogy Mátyás ideje elõtt is kiemelkedõ szerepe lehetett a csillagok ismeretének Magyarországon. Nem véletlen, hogy magyar királyt mindig nagyünnepen koronáztak, akkor, amikor a csillagok állása kedvezõ volt.
Hunyadi Mátyást 1464. március 29-én, Nagypénteken koronázzák Magyarország királyává. Ezután, április hatodikán bocsátják ki a székesfehérvári koronázási cikkelyeket, amelyekkel tulajdonképpen elkezdõdik Mátyás uralkodása. Itt is feltehetjük a kérdést, hogy véletlen-e, hogy az utolsó teljes értékû magyar király éppen Nagypénteken lesz Magyarország királya? Természetesen nem. Tudatosan vállalt sors ez, mint ahogy Jézus Krisztus sorsa is az volt. Nem lehet már visszafordulni, nincs már menekülési út a kínhalál elõl. Fel kell venni a keresztet és menni. Menni még úgy is, ha tudjuk, hogy leköpnek, megaláznak, meggyaláznak minket, hogy még a ruhánkat is elveszik tõlünk. Menni kell, pedig tudjuk, hogy ez az út a szenvedéssel, kínnal teli halálhoz fog vezetni. Mert csak Õ tudta, a kereszt súlya alatt, hogy ilyen közel a feltámadáshoz még soha nem járt. "Mit ér a mi hitünk a feltámadás nélkül?" írja Pál apostol. És valóban. Nem hitünk legfontosabb alapja a feltámadás? De igen! És ehhez csak egyetlen út vezethet el. A szenvedésen, kínokon teli halálon keresztül. Húsvét nem azt jelenti, hogy a böjti idõszakban nem „"vét"-ünk a "hús" ellen, hanem azt, hogy vissza-"vét"-etik a "hús"! Tehát feltámadunk!

Tudta-e ezt Mátyás király? Minden bizonnyal. Hiszen pontosan kijelölte az utat számunkra. Nagypénteken a kereszthalál megidézésével kezdõdött az õ királysága. És amikor meghal - 1490. április 6-án - éppen nagyhéten adja vissza lelkét a Teremtõnek. Mintha csak tudta volna: Magyarország sorsa bevégeztetett...… És tényleg. Halála után évszázadokon át feszült a nemzet a keresztfán, míg végül 1956. november 4-én meg nem halt nagy kínok között. Majd 1978. január 6-án levétetett a keresztfáról és édesanyja ölébe került, s míg 2004-ben sírba nem tétetett...…

És most 2012. április 6-án, Nagypénteken mi fog történni? Jézus Krisztus kereszthalála, Hunyadi Mátyás halála és a mai nap véletlen esik egybe? Nem. A sötétség már régen elborította a világot, a föld már idõtlen idõk óta remeg és a templomok kárpitja már régen meghasadt. Mátyás is már kiüvöltötte fájdalmát szíve legmélyébõl. Most csend van. Elvégezetett? Igen. De a csend a várakozás csendje. És most nem mi várunk valami csodás eseményre, hanem Õk várnak. Jézus és Mátyás. Az Igazság Napja és az Igazságos. Várják, hogy szeretett nemzetük megérti-e a csillagok jeleit és végre feltámad-e?…

"Nagypénteken mossa holló a fiát
Koronázzák Magyarország Királyát
Mossad holló, mossad a te fiadat
Váltsd meg Király, váltsd meg az országodat"



Harmadnapon

 
És fölzúgnak a hamuszín egek,
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyõzte a halált.
Et resurrexit tertia die.

 
Pilinszky János

2012. március 31., szombat

Mária evangéliuma előadás

BOLDOG HÚSVÉTOT kívánok!

Mária evangéliuma


Kirándulás

Annyira szép helyek vannak a Budai-hg.-ben, mindenkinek ajánlom a Sorrentot, Budaörs és Budakeszi között. Élmény volt.





Egyéb:
Boti Svájcban síel Danáékkal                    Boti, a csillagász             

Annyi minden változott

Timi sok változáson ment keresztül az utóbbi hónapban. Magam sem tudom pontosan, de látom. Sokat akar aludni, fáradtabb, de ügyesebb is.
Egész jól dumál néha, 3-4-5 szavas mondatokat is mond, jó a humora, tök jó a memóriája, jól tudunk memorizni is 6-8 párral. Imádja a kertet, folyton ott akar lenni, sorolja a nyíló virágokat, itthon akar lenni, nem akar tornázni menni, csak játszani, lovagolni, úszni. El is kezdtünk a heti 2 ercsi úszás mellett hétfőnként kettesben úszni reggel egy fél órát, szerdán meg a babawatsut. Így 4 úszása van, 2 lovaglás. Ezeket szereti, és most a szűk keresztmetszetnek azt érzem, hogy gyenge, így erősíteni kell sokat. Néha úgy is érzem, hogy jól erősödünk.
A négykézláb a lejtőn néha tök jól megy, akár 20-30 percig is négykézlábazunk, néha eldől előre, de aztán visszahúzom, és folyt köv. És már néha a sík talajon is megáll 2-3 másodpercre, csak aztán rájön, hogy nem fogom, és megijed. Tehát kicsit alakult a letámasztás.
Az akupunktúrát lehet abbahagyom egy időre, talán jövő télen újra kezdjük, nem tudom. Most erősíteni kell.

Timi és tesói a bolhapiacon

Március végén elmentünk "árulni" a bolhapiacra, itt Diósdon. Összeszedtük a nem használt játékokat, és mivel mind a három gyerek imád boltosat játszani, hát kimentünk, vittük a kis kemping asztalt, széket és árultunk. Rengeteg dolgot eladtak a gyerekek, 50-100-200 Ft-os áron, és a bejövő pénzen ugyanott vettek is jó pár más dolgot. Édesek voltak, imádták csinálni. Timi ötlete volt, hogy áruljunk innivalót, mert a piacon azt is lehet. Vittünk almalevet, és szuper ötlet volt, mert italt senki nem árult. Timi egyedül adott el egy bácsinak egy játékot, és pár gyereknek, anyukának almalevet, illetve kekszet.

Örökség - újra adott valamit

A legutóbbi zenéjük, a Járjuk a táncot is sok új gondolatot ébresztett bennem, és most az új csodás daluk, a Házi áldás újra megválaszolt bennem valamit.
http://www.youtube.com/watch?v=dkxHzPB8y0E
Szuper volt, sok erőt ad a koncertjük.

Házi áldás:

Hol hit, ott szertetet
Hol szeretet, ott béke, 
Hol béke, ott  áldás,
Hol áldás, ott Isten,
Hol Isten, ott szükség nincsen.

2012. február 25., szombat

Koncert



Gyertek el az Örökség koncertjére, március 10-én. http://www.azorokség.hu/

2012. február 18., szombat

Egyiptom - "egyedi fejlesztés"

Miután rengeteg helyre járunk Timivel, amit persze ezúton is köszönök mindenkinek, már láttam Timin, hogy kell egy kis szünet neki. Eljutottam idáig, hogy ezt meglássam... Már gondolatban is megérett, és ráadásul olvastam anyósom javaslatára egy olyan könyvet ( A Titkos kert - ajánlom!), ami arra a gondolatra ébresztett, hogy hadd menjen most egy kicsit a saját tempójában Timi, hadd diktáljon ő, és ne én mondjam meg, hogy mikor hova kell menni fejlődni. Ráadásul a téli állandó takonytól is szabadulni kellett, nem használt igazán semmi. Így a következő szempontok alapján választottam: meleg éghajlat, tengerparttal, méghozzá homokos tengerparttal, ahol tudunk sétálni mezítláb, és időben minimum 3 hét kell, mert 1-2 hét, amíg kipiheni magát, és a 2-3. hét a nagy fejlődés hete. Sokan nem értették, miért Egyiptom, de ezek elfogadható áron ott vannak jelen.  Az árról annyit, hogy nem volt sokkal drágább a 3 hét, mint az egy hónap fejlesztés itthon. Szóval, Egyiptom, Sharm-el-Sheikh, Mamával, Kingával és Timivel.

Összességében, szuper volt, nagyot fejlődött Timi, nekem is egy szuper kikapcsolódás volt, Kingának nagy élmény, első tengerparti nyaralása, Mamának az egzotikus táj szintén nagy élmény volt. Kingával sokat búvárkodtunk (snorkelezve), láttunk többször murénát (első nap, első fürdés, első 5 percében már), óriás barrakudákat, lepényhalat, rengeteg gömbhalat, tűhalat, zebrahalat, pillangóhalat, doktorhalat, papagájhalat, és sok színes kis halacskát a hatalmas korallzátonyok között. Végülis pár száz méter hosszan az egész egy korallzátony volt, kb 30-40 m-t kellett beúszni, és onnantól a 10-15 m mély falleszakadás mentén lehetett csodaszépeket látni. Apával régen merültünk itt, jó volt újra látni, mégha csak sznorizva is, de jó érzés volt a saját leányommal ott lenni, úszni. Tök jól bírta, búvárruhájában feszített.




Sokat tudtam gondolkodni, elmerülni a dolgokban, és ez sokat segített. Új erőt adott. Olvastam közben a Wass Albert Hagyatékot, és akkor rádöbbentem egy szóra, amit ki kellett mondanom részemre is és Timi részére is. Ez a szó a félelem volt. Ő félt az itteni kudarcoktól, a harctól, kényelmesebb lett volna neki a babás világ, majd kiszolgálnak, stb. Ezért nem akart teljesen a földön járni, ő itt félt. Ezért ijedezett néha még, ezért, tette fel kezét csecsemő kartartásba, és félt mindentől. Én féltem a megfelelni akarástól, hiszen mindig próbáltam megfelelni a környezetemnek. Hiába lépkedett Timi szépen, ha jött valaki, már megijedt tőle, görcs, félelem, én úgyszintén, féltem, hogy néznek, féltem, hogy nem vagyunk "tökéletesek", így inkább felvettem ölbe. Első hét ott is még így telt, Timi nagyon megijedt az araboktól, a túlzott közvetlenségüktől, pedig tök jó fejek voltak, tényleg, kedvesek, játékosak. A 2. héttől, már nem volt annyira görcsös, ha nem foglalkoztak vele az arabok, akkor nem volt baj, a 3. héten meg már simán elsétált mellettük, amivel az én félelmem is alábbhagyott, hiszen nem érdekelt ki mit gondol, arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű, hogy ezt a drága lányt tanítjuk járni, és szépen mások előtt is felment a lépcsőn (tettem fel a lábát, ő húzta fel magát, akár 130-140 lépcsőt is felment így). Lehet furcsálták, hogyan lépegetünk, de akkor mi van?
Sok félelmünket levetkőztük, ott hagytuk.
Sokat erősödött, sokat játszottunk, bújócskáztunk, amit csak a Mamával és Kingával lehet megtenni, hiszen kb 150 m-t 1 óra alatt tettünk meg, nap, mint nap, sokat homokoztunk, kavicsot dobáltunk, főztünk homokból, babaházat építettünk és rendeztünk be homokból és kavicsból. A kéz manipulációja sokat javult. Sétálni a homokban nem annyira mert, sokan voltak a parton, de délután, naplemente után, már senki sem volt, akkor még fürdeni is akart. Akkor élvezte. 1-2 percre a tengerben is fürödtünk, de a medencében napi fél órát kb.
Szeles volt az idő általában, de olyan jó tavaszias. Élvezte a külön programokat, a delfin show volt a kedvence, a tengeralattjárózást is élvezte nagyon, sok halat látott, tetszett a vizicsúszdapark (Cloepark), de a legtuttibb a vizibiciklizés volt, végig vihogta, sikította.
Amiért elmentem az, az, hogy az én és Timi rossz dolgainkat ott hagyjuk, hogy Timi akarata még jobban megnyíljon, ami határozottan sikerült. Most nagyon akar, már egyedül akar enni (még kell segítség, de akar), imád menni, menni, és teljes mértékben részt akar venni a felnőttes dolgokban, ruha elpakolás, teregetés, főzés!


      
 Teraszról kilátás (étteremmel)                                     Medence

Tengerben röpke fürdés                     homokozás a végtelenségig


szikla alá bebújni, kagylókat keresni         vizibiciklizés közben hahótázás

tengerparti séta

delfin show


cleopark - vizicsúszdák


cleopark                                      tengeralattjáró


bújócskázás Mamával                        csodálatos naplemente


Ami megdöbbentő volt, hogy 3 hét után, úgy, hogy nem volt közben semmilyen torna, csak az a mozgás, amit ő akart, ő irányított, nem feszült vissza, és nem lett hipotonabb, hanem erősödött is. Egyedül a nyakán egy ici picit feszült vissza egy kis helyen és a hasa. De a keze, válla sokat lazult! A homokozásnak és kavicsozásnak köszönhetően, gondolom. Hát ez elgondolkoztató volt. Túl sok, amit itthon csinálunk? El is határoztam, hogy visszább veszek a tempóból, és legyen heti 3-4 nap, amikor ő diktátál. Már akar mozogni, legyen, ahogy ő szeretné.

Elindult a Borsóház

Elindult a Borsóház, amely egy fejlesztő ház, ahol egy helyen számtalan terápiát, foglalkozást megismerhetnek és résztvehetnek az érdeklődők alkalmi vagy állandó jelleggel. Fantasztikus kezdeményezés, különösen ajánlott azoknak, akik még csak most csöppentek egy megoldandó helyzetbe, és keresik a legjobb utat... Egyéni, csoportos, integrált, konduktív, dévény, csontkovács, gyógypedagügia, stb egy helyen, ráadásul számos tapasztalt szülő, akik sok hasznos véleménnyel tudják gazdagítani az érdeklődőket.
Gratulálunk Csillának!

http://borsohaz.hu/

2012. február 8., szerda

Karácsony és előkészületek

Karácsonyhoz készülődvén sok-sok dalt tanultunk. Ami megdöbbentő volt, hogy a Mennyből az angyalt egyszer elénekeltem, és a neveket már mondta is Timi. Kb. 8-10 éneklés után, 80%-osan tudta a teljes szöveget, összes versszakot... Mintha már ismerte volna, csak fel kellett frissíteni... 2 hét alatt kb 8 dalt megtanult, nagyon jól.
Feldíszitettük a lakást, és még 10 évvel ezelőtt készítettem Apának egy betlehemet. Annyira imádta Timi, hogy mindig azt akarta nézni, olyannyira, hogy most februárban is még mindig emlegeti, szinte naponta. Folyamatosan mondogatta, hogy "Jézuka, Jézuka, megnézzük."
Mézeskalács sütést is nagyon élvezte, imád a konyhában segíteni, tündéri háziasszony lesz belőle.