2011. november 11., péntek

Mozgás fejlesztés a "TELJESSÉG" tükrében

Megszülettünk, és most hova menjünk, mit csináljunk?
(ha a születés/terhesség körüli, utáni időszak problémás volt)

Megszületett a kisbabánk: könnyedén vagy nehezen, természetes úton vagy nem, kellett rásegítés vagy nem – meglehetősen sokféleképp jönnek világra a gyerekek. Maga a születés egy természetes csoda, még akkor is, ha ezért meg kell dolgoznia anyukának, kisbabának.

Ha terhesség alatt, születéskor vagy az azt követő napokban bárminemű probléma jelentkezik, felléphetnek olyan kisebb-nagyobb eltérések, amelyek az idő múlásával súlyosbodhatnak. Persze sokféleképp lehet élni, meg lehet szokni a természetestől, az „eredeti”-től eltérőt is, de nem érdemes. Ha komolyabb nehézségek voltak akár terhesség,  akár születés-szülés alatt, akkor mindenképp érdemes fejlesztések után nézni, ami nem jelenti azt, hogy baj van, de preventív, megelőző céllal érdemes. Hogy hová????
Rengeteg módszer van, a magyarok ebben elöljárók, világhírűek a gyógyításban, sok világszinvonalú, egyedülálló kezdeményezés innen indul itthonról (Dévény, csontkovácsolás, Pető, Katona, BHRG, stb), nagy valószínűséggel mindenki megtalálja itthon a legmegfelelőbb gyógyító módot.


Komplex, a TELJESSÉG-et átfogó torna, mozgásfejlesztés

Megjártuk mi is a Petőtől a Katonáig, az egyik neurológustól a másikig – nem jött be (egyik sem).
Mi az, ami bejött??? 2.5 évesen találtunk arra a komplex módszerre rá, ami maximálisan használ!
Ez pedig a Dévény és a csontkovácsolás harmóniája!

A Dévény gyógytorna nem egy franchise, nem mindenki úgyanúgy csinálja. Egy nagyon alapos képzés után mindenki hozzáteszi egyéniségét, további tapasztalatait, és ötvözi őket. Vannak lazább, és vannak keményebb dévényesek. Sok helyütt lehet olvasni, hogy sírnak a gyerekek. Igen, sírnak, a dévényesek azt mondják, hogy csak az idegen kéz miatt, és a kezelés maga nem fáj. A kezelés nem fáj nagyon, ha nincs nagy baj, de ha baj van, igenis a kezelés fáj, hiszen az izmokat helyre kell rakni, és akárhogy is köntörfalazunk, az nem megy olyan könnyen. De 100%-osan megéri!!!! Tapasztalatból mondom. Ha csak csokit eszünk, chipssel, colával, nem leszünk csinosak, egészségesek, bár most óvjuk magunkat, nem teszünk semmit a jobb érdekében. A szépért, az egészségért tenni kell, és ez kis baba korban nagyon fontos, mert ekkor még minden izom, csont, ínrendszer, valamint az agyi területek kialakulása nagyon rugalmasak, mindent meg tud oldani. Ehhez viszont kell a jó szakember!

Ha már túl vagyunk a fél éves koron, akkor mit tegyünk? Mindenhol azt írják, hogy addig kell dévényeshez menni. Keressünk azért valakit?
Igen, igen, igen. Nem minden dévényes hajlandó elvállalni egy egy év körüli gyereket, nagyon utána kell járni, hogy ki hajlandó.
Nyilván nem minden esetben ez a jó módszer, de spasztikus, feszes gyerekeknél mindenképpen. Nagyon lazáknál különösen oda kell figyelni, és a gyógytornással megbeszélni, hogy hogyan képzeli az erősítést (fekvőtámaszok, guggolások, aktív tornák), mert lehet, hogy még lazábbá, hipotonabbá teszi a gyereket (eleinte még lazább lesz, de utána kell, hogy erősödjön!). Meg kell nézni, és a szülőnek el kell döntenie, hogy jó vagy nem. A szülői felelősség nagy, minden fajta fejlesztés során, sok mindenre rá lehet nézni, és aztán dönteni, hogy ez a módszer kell-e nekünk vagy sem, ezzel a fejlesztővel, gyógytornásszal vagy sem.

Hol lehet Dévényest találni? Meg kell kérdezni a védőnőt, a közelben hol van. Ha enyhe a probléma, mindegy melyik dévényeshez kerülünk, de ha komoly (agyvérzés, oxigén hiány, stb), akkor érdemes a fórumokon, blogokon utánanézni, hogy kihez érdemes menni, aki már sokat elért a bonyolultabb esetekben is, és azért nincs túl messze. Fontos, hogy nem érdemes órákat utazni, mert a passzív utazás többet árt, mint amennyit a jobb tornász használhat!

A Dévény módszer elég nekünk önmagában???

Dévény és csontkovácsolás

Az izmok kezelése mellett nagyon fontos az inak helyreállítása is. Hiszen az inak részben az izmok eredésére, tapadására szolgálnak, részben pedig az idegrendszeri végződések bennük találhatók, melyen keresztül az agy utasítást ad a cselekvés elvégzésére a gerincvelőn át. Ezért fontos a hármat egyben kezelni, az izmokat helyre rakni, fellazítani vagy erősíteni, továbbá az inakat, idegrendszeri végződéseket helyreállítani, hogy az információ a gerincvelőn keresztül eljuthasson a megfelelő helyre. De még itt van a gerincvelő is, mely a gerincben fut végig, és ha a csigolyák valamilyen okból kifolyólag elcsúsztak, már nem tud az info szabadon áramlani. Ezért a csigolyák és az egész gerincoszlop helyreigazítása ugyanolyan fontos, és szerves része a TELJESSÉG-nek. A gerincoszlopot, a csigolyákat a csontkovácsolással lehet helyretenni, ami nélkül az egész dévény torna, vagy akármilyen másik torna nem működhet kellő hatékonysággal!!!  
Egész-ség, mint szó a magyar nyelvben tartalmazza, hogy ha bárhol baj van, nem egy részt kell kezelni, hanem az egészet, akkor éred el az EGÉSZ-séget!!!

A csontkovácsolástól tartanak az emberek, mert az elmúlt 60-70 év próbálta kitörölni az emberek tudatából ennek hatékonyságát, hiszen a gyógyszerlobby-nak sokkal jobb a sok gyógyszert, fájdalomcsillapítót, kórházi kezeléseket, műtéteket eladni, mint pár perc alatt meggyógyítani valakit.
Egy rövid egyszerű példával szemléltetve: ha valakinek lúdtalpa van, mit csinál egy ortopéd orvos? Felír lúdtalp betétet, ortopéd speciális cipőket hordat a gyerekkel, ami a pronlámát meg nem oldja, csak kezelgeti, egész életében lúdtalpas marad. Mit csinál egy gyógytornász: azt mondja, hogy járj behúzott karmokkal, külső talpélen, ami fejleszti a lábat, erősíti, de meg nem oldja. Mit csinál egy csontkovács? Helyrerakja a csigolyákat, a medencét, és különösen a csípőt, amitől a lábboltozat azonnal megemelkedik. Kb 10-15 perc alatt, egyszeri kezeléssel gyerekkorban eltűnik a lúdtalp! (többszörös családon belüli tapasztalatból mondom) Lúdtalp esetében nem a talppal vagy lábfejjel van a gond, hanem általában a csípő van beállva, beszűkülve, azt kell helyretenni, és a probléma megoldódott, egy életre!
Egy biztos: aki megtapasztalta milyen is a jó csontkovácsolás, annak teljesen megnyíltak a lehetőségek ezelőtt a módszer előtt, rájött, miről is szól ez valójában.
Fájdalom? Nincs, annyi mint egy szúnyogcsípés egy-egy mozdulatnál. de tudni kell, hogy kihez megy az ember, nem mindegy itt sem, mint más módszereknél sem!
Milyen a jó csontkovács? Ez is egy olyan terület, hogy jól körbe kell járni, kihez megyünk el akár felnőttként, akár gyerekként. Vannak olyan csontkovácsok, akik orvosoknak hívják magukat (pl.: kiropraktőr), akik egy-két csigolyát tesznek helyre. Csakhogy a szervezet nem így működik. Mert ha egy el van csúszva, akkor a többi is, ezért megint a teljes testet lefedve, a teljességre törekedve kell csontkovácsolni, akkor jöhet csak helyre minden. Tehát véleményem szerint, eleve csak olyanhoz szabad menni, aki a teljes testet csontkovácsolja. Nemcsak a gerincet, nem csak egy-két csigolyát, hanem ugyanígy a csípőt, bokát, könyököt, vállat, stb…  Kisgyerek, kisbaba csontkovács nem sok van, úttörő terület ez még, de fantasztikus sikereket lehet vele elérni.
Még egy fontos dolog a műtétekkel kapcsolatban!
Mielőtt bárminemű ortopédiai műtétre szánnánk el magunkat, járjuk körbe, hogy nem tehető-e helyre csontkovácsolással, illetve a csontkovácsok további segítségével. Amint a műtét során elvágnak egy idegpályát, az már vissza nem nő, visszaállítani nem lehet. A műtéti beavatkozás nem állítható helyre! Az orvosok tünetmentessé és nem gyógyulttá teszik a beteget, míg a jó csontkovácsolás meg is gyógyíthatja (panasztól függően), ez a legfőbb különbség.

A csontkovácsok többsége 3-5 éves kortól vállalják a gyerekeket, itt is nézzük meg, ki ő, próbáljuk ki először magunk, milyen is ez, kérdezzük ki, nézzünk utána blogokban. De mivel általában nem kell hetente járni csontkovácsolásra, főleg, ha nincs nagy baj, így érdemes akár a messzebb levőt is felkeresni. Ajánlott csontkovácsok (a teljesség igénye nélkül): Szabó Éva (gyerekek), Váradi Tamás (http://www.varadi-tamas.hu/ ).

Lelkünk világa

Hamarosan indul egy fejlesztő ház az V.kerületben. Ha majd elindul, írok erről is. Oda írtam egy-két dolgot, íme a lelki fejlődésről, lelkünk rendbetételéről szóló rész.

Amiről senki nem beszél: a szülők lelki világa

Mit érzünk belülről, a lelkünk mélyén, mikor az orvos közli velünk a mondandóját?
Először is tudnunk kell, hogy az orvos csak egy statisztika alapján mond valamit, de mindenki külön egyén, azaz, a statisztika nem vonatkozik rá, hiszen ő egy, egyetlen, és csak az számít, hogy vele mi lesz. Megkezdődnek a tornák, az orvosi kontrollok, és ha nem pozitív megerősítést kapunk mindenhonnan, akkor lassan kicsúszik a talaj alólunk. Nem tudjuk hova forduljunk, hogy mégis minden jó legyen, merre vezessen az utunk.
Mindenkinek magának kell kitaposnia a saját útját a lelki boldogulásához. Néhány, mások által kitaposott út lehet egy felvezető, iránymutató, de mindenkinek magának kell megküzdenie, hogy boldog, kiegyensúlyozott anyuka, apuka legyen.
Boldog baba – boldog mama, fordítva is igaz, boldog mama – boldog baba. Ezért nagyon fontos, hogy a szülők kiegyensúlyozottak legyenek, és a gyerek semmi kételkedést ne érezzen a háttérben a gyógyulásával kapcsolatban.

Íme én kis történetem:
Én is átéltem, hogy a mozgás fejlesztéseken kívül, másra is szükség volt, méghozzá a lelki világunk rendbetételére. Korábban úgy gondoltam, hogy nem rólam szól ez, hanem lányunkról. De igenis, ha én nem vagyok boldog, ő sem lesz, mert a gyermek az anyja, apja lelki világára, érzéseire van húrozva. Ha az anya nem tud őszinte boldogsággal közelíteni, ha van benne félelem, kétkedés, akkor sajnos nem fog sikerülni. Sokszor volt hullámzó a kedvem, mert ha kicsit haladtunk előre jó kedvű voltam, ha nem láttam javulást, akkor rossz kedvű voltam. Ez akár hetek, de akár napokon belül, sőt órákon belül is tudott változni. Mindig is bíztam abban, hogy rendbe jövünk, hogy jó lesz, de ez kevés volt. Tipikusan az egyszer fent, másszor lent érzéseim voltak.
Bízni, hinni és tudni különböző dolgok.

Sok-sok „véletlennek” köszönhetően eljutottam Váradi Tamáshoz (http://www.varadi-tamas.hu/), aki tényleg segített magamra lelni. Mindig is hittem Istenben, hittem, hogy létezik, de sehol nem éreztem, amit kellett volna, csak a többiek után mentem, csináltam az elvártat. Csak kettesben találtam meg magam Istennel, ha egyedül voltam vele. Ha felnéztem egy csillagos égre, láttam, amit kellett, ha az erdőben jártam, éreztem, amit kellett. Amikor a Tamásnál jártam, egy egyszeri kezelés, szellemműtét elég volt, hogy újra magamra találjak, és Istennel való kapcsolatomat megértsem. Ez persze sok beszélgetést, kérdések-válaszok sokaságát szülte. Egy mélytudati szintre visz el, ahol szembesülsz az addigi életeddel, majd tiszta lappal indulsz. Ez a szellemgyógyászat, emléksúly levétel. Amikor először hallottam erről, és elkezdtem kutakodni (táltosokról is), akkor még kicsit furcsa, idegen érzésem volt, mert így nem igazán hittem ebben. Nem akartam valami hókuszpókuszba beleugrani, nem akartam valami túl misztifákált szellemesdibe belemenni. De az olyan mondások, mint "ép test, ép lélek", meg hogy minden testi bajunk lelki eredetű, ősidők óta léteznek, és igazak. És Tamás az egészet, mint szellemgyógyászat, nagyon egyszerű síkon tartja, mindent megértesz, nincsenek érthetetlen misztikus részek, minden az egyszerűségében tökéletes! Útravalóul azt kaptam, hogy „figyeld a világot”! Más „szemüveget” vettem fel, arra kezdtem figyelni, hogy mi az, ami fontos az életben, mi az, amit „eredetileg” mindenki megkap, a szép természeti ajándékok, amit Isten teremtett és nem azt, amit az ember. Most azt érzem, amit úgy gondolom, hogy kerestem és nagyon hiányzott.

Ezek után döbbentem rá, hogy bár nem tud a lányunk teste még úgy mozogni, ahogy kéne, a lelke, szelleme mégis a korának megfelelő, így ennek megfelelően kell vele beszélni, játszani, és teljes, egyenrangú partnernek tekinteni.


Amikor rádöbbentem, hogy a lelke és szelleme annyi idős, mint ahány éves, és elkezdtünk nagylányos dolgokat csinálunk, sokkal kiegyensúlyozottabb lett, jobban evett, ügyesebb lett a mozgásban, volt motivációja. Boltosat kezdtünk játszani, babásat, tanyásat, kutyásat, mint amilyeneket ebben  a korban kell, én pedig csak segítek a mozgásban, és a játék közben becsempészek egy-egy feladatot, úgy, hogy az ne is torna gyakorlat legyen.
Ez nagyot lendített az életminőségünkön, hogy felismertük, hogy őt a korának megfelelően kell foglalkoztatni, mert okos, és mindent ért. Azóta felismertük, hogy ezek a gyerekek maga a SZERETET!

Ezek a gyerekek csupa szeretetből állnak, nagyon közel állnak Istenhez, és minket hatalmas dolgokra tanítanak meg. Nem mi tanítjuk őket, hanem ők tanítanak minket! Mi megtanítjuk őket járni, enni-inni, stb, de az igazán fontos dolgokra, a szeretetre, a belső egyensúly elérésére, a boldogságra, az állandó kiegyensúlyozott belső békére ők tanítanak meg minket. Mi valójában többet köszönhetünk nekik, mint ők nekünk.

Még egy nagyon fontosat szeretnék kiemelni: A szónak, gondolatnak teremtő ereje van!!! Ezt jegyezze meg mindenki magának, és gondolkodjon el rajta. Nálam bizonyosságot tett ez.
Amikor a neurológusok mondták a rossz híreket, még nem is volt annyira egyértelmű, sőt abszolút nem, de ők megteremtették a kimondott szóval, ugyanis, bennünk olyan negatív folyamatok játszódtak le, hogy ezekkel megteremtettük a rosszat. Amióta nem gondolok olyanra, ami hátrébb vinne minket, hanem csak a pozitívat, a jót látom magam előtt, határozott léptekkel haladunk előre, és látom, hogy minden rendben lesz. 
Szóval, szóban, gondolatban csak azt engedjük be magunkba, és csak azt engedjük ki magunkból, ami előre visz!

2011. november 9., szerda

Timi a lovardában ;-)

Elkezdtünk lovagolni Budakeszin. Ez nem gyógylovaglás, talán ez is jó benne. Bár az Orsi foglalkozott gyógylovaglással, és nem ismeretlen ez a terület neki. Timi imádja!
Matyinak hívják a kis barna pónit, naponta többször emlegeti a nevét. Van, hogy olyan gyönyörűen ül rajta, hogy szuper. Ha áll a ló, már el is engedtem, és egyedül ült, bár a minőségén még lehet javítani... :-)
Igazából olyan helyet kerestem, ahol lehet pónin ülni. Tudom, hogy a póni másképp ráz, jobban, más a rezgése, mint a nagy lónak, de ezen egyedül ül, nem vagyok mögötte, ami az önállósódás szempontjából úgy gondolom, hogy nagyon fontos nekünk. Sokkal nehezebb lenne lejönnöm mögüle a lóról, mint hogy most pónin vagyunk. Ha már tud majd egyedül ülni, akkor mehetünk a nagy lóra is.
Lényeg, hogy szereti, és élmény neki a természet közelsége, a ló, a sok kis rohangáló kutya, és a végén az etetetés. Heti 2x megyünk, szombatonként Kinga és Botond is tanul lovagolni - családi program lett.

Ropi Évának is bejött egy kép Timi nagyobb koráról: Timi egyedül áll egy karám előtt, rátámaszkodik, farmerben, szürke pólóban, zöld mellényben, tini kora közepe tájékán. Nagyon várom már ezt a képet én is!!! Támogatom, hogy ezt az utat járja, találja meg még ebben is a boldogságát!

2011. november 7., hétfő

Csontkovácsolás tanfolyam

Másod ízben mentem el a csontkovács tanfolyamra, amellyel nagy álmom teljesült! Edit is eljött, és csupa pozítiv véleménye volt az egészről. Nagyon megérintette a lényege!
Edit, Tamás, nagyon-nagyon szépen KÖSZÖNÖM mindkettőtöknek! Nem ragozom tovább, sokat kaptam ezzel is...

Timi dumál, dumál...

Timi egyre jobban dumál, KÖSZÖNET 1000-szer ezért Editnek, és azoknak, akik pozítiv gondolatukkal megteremtették ennek lehetőségét. A sok véres pelenka a szájkezeléshez meghozta az eredményt!!!
Már rengeteg két, sőt néhány három szótagú szót is ki tud mondani, és két szavú mondatokat is kezd egybe kimondani.
Tegnap pl. az autóban rászóltam valamiért, és a végén mondtam, hogy a kutya fáját. No persze, egész úton ezt hallottam Timitől: kuta fáját...
A minap is, el volt varázsolva, láttam, hogy hát nem e világiakkal beszélget (olyan baba nyelven), jókat nevettek, néha még a szemöldökét is összeráncolta, és azt mondta, hogy:
- Kék.
- Mi kék? Kivel beszélgetsz? -kérdeztem.
- Angyalokkal.
- Kéket kértél?
- Igen.
- Miért, mit adtak?
- Piros, sárga, zöldet.
Szabó Éva mondta egyszer, hogy ezek a gyerekek áltb. kék színű energiát szoktak kérni...
Ekkor eszembe jutott, hogy a baba nyelv, lehet, hogy nem is gagyorászás, hanem komoly egyetemes társalgás azokkal, akiket, mi már nem látunk... ????

Őszi szünet a Börzsönyben

5 napot voltunk a Börzsönyben, csodálatos időben, napsütésben, csodálatos színkavalkádban. Bár a hányós-hasmenős vírusból a nagyok kaptak, jól bírták, csodás élmény volt. 10-15 km-t tettünk meg minden nap, 600-800 m szintkülönbségekkel. Nagy Mána, Csóváynos, Nagy-Hideghegy igen kaptatós volt, Timi a hátihordóban jól bírta, aztán ha pihi volt, akkor rögtön mondta, hogy sétáljunk, mármint én vele, több se kellett az én hátamnak. Egy kedves családdal a túra során összebarátkoztunk, este közös bográcsozás, és november első hetében, este kint ettünk az erdőben!!! Lovaglás, nagyok egyedül az erdőben, séta lovaglás, Timi a karánban, nagy lovon!


Nagy-Mána                                                       Csóványos


Ezek a fál regélni tudnának...           Levél csata, levél bunker építés


Bogrács                                                   Pihenő
 

Energiát adó fák


Jedi játék                                                               Hát igen, ebéd itt...



Lovaglás



Timi barátja

Timinek a legjobb barátja Márk lett! Naponta sokszor emlegeti, és Márk is kedvel bennünket, így egy szép napon, Márk úgy döntött, hogy eljön hozzánk nyaralni. Amilyen hirtelen ötlet volt, annyira jól is sikerült. Azonnal pakolás, és már jött is. 3 napig nálunk volt, Timi olyan büszke volt, hogy a barátja ott alszik, hogy csak na...

Lúdtalp megszűntetése, gyógyítása

A kis családunk megfordult szép lassan Évánál (Szabó Évánál, a sok Éva néni közül).
Kinga lányom, 6.5 évesen közepes lúdtalppal, egy kezelés, 10 perc után felemelkedett a lábboltozata, szemmel láthatólag. Fél év után most újra nézte Éva, és semmi nincs, tökéletes, miután lábboltozat azonnal felemelkedett, azután tudta a láb mi a dolga, de csak mert nem ortopéd javaslatú cipőt hordunk, nincs megemelve a lábboltozat, így tudott erősödni! KÖSZÖNJÜK Éva, hogy Te megoldottad, ami az orvosoknak lehetetlen kategóriába esik...

Nóri, unokatesó befelé dőlő boka, lúdtalp, 2 évesen, íme fotók:


Előtte

Csontkovácsolás

Utána - lábboltozat megemelkedett!


Anita, unokatesó, 4 éveses szuper mozgású, kis artista lány, de mikor eljött Évához, kiderült, hogy 0.5 cm különbség van a két lába között. Nyilván nem az egyik lába rövidebb, mint a másik, hanem a csipő van kissé beállva. 5 perc, és a két láb egyforma lett, megelőzve ezzel további eldeformálódást. Mi tenne ilyenkor egy ortopéd? Ad egy spéci cipőt, ami megemeli a rövidebb lábat, esélyt sem adva annak a lábnak, hogy helyrejöjjön, hiszen elkényelemsíti.
Dana, unokatesó, 8 évesen 39-es láb, egy fejjel nagyobb, mint bárki más ebben a korban, szóval, szép szál legénykére nőtte ki magát, de a teste nem tudta ezt a nagy ütemű növekedést teljesen követni, 10 perces csontkovácsolás után még sokkal később is azt mondta anyukájánk, hogy olyen jó egyenesnek érzem magam!