2012. június 24., vasárnap

Csíksomlyói búcsú

Felvettem a hármas halmot ábrázoló tavalyi csíksomlyós pólómat, s mikor ránézett Timi, kijelentette, hogy: "Én is veletek megyek Erdélybe". Hát így lettünk öten, a kettőből, hisz Mama, Papa is csatlakozott Kingához és hozzám. Egy autóval, tele cuccokkal. Induláskor magával hozta "véletlenül" a születésére -általam- varrt angyalkát is. :-)
Medve-tó, Korond odafele, visszfelé Szent-Anna tó, Parajd. Ott kirándulás a Nagy-Somlyón, Salvator pénteken is, szombaton is, mise, sátrazás fent a nyeregben egyedül, illetve a tavalyi ismerős srácokkal, sütögetés.
A napfelkelte idén felhős és esős volt, de szép élmény volt így is. A misét egy stuttgarti pap tartotta, nem túl érdekfeszítő témakörről. A gyerekek közben gyönyörűen rajzoltak, az többet ért, amit ott rajzoltak, mint maga a mise témaköre.
Timi csodálatosan érezte magát Erdélyben, sokat fejlődött, egyszer azt is mondta, hogy "hazajöttünk". Mindenki értse, ahogy akarja. Szeretett kirándulni, szeretett a Salvator kápolnában lenni, enni-inni, sétálni. Miután hazajöttünk, másnap megkérdezte, "Mikor megyünk megint Erdélybe?" Azt hittem, hogy a sok utazás rosszat is tehet Timinek, sok ülés, görnyedés vagy az autós ülésben, vagy a háti hordóban. De ellenkezőleg. Mire hazaértünk annyit erősödött Timi, hogy hihetetlen. Jó lenne, ha minél többször visszajuthatnánk oda. Csodálatos, ahogy a sok magyar ember zarándokol, együtt van.
Egyszerűen tökéletesre sikerült. A képek is magukért beszélnek.

2012. június 22., péntek

Lebegő ülésben

A kép magáról beszél...
Lebegőülésben Évánál, kéz lent, törzs tart, és a gyönyörű mosolya... :-)
Mindez Apa szülinapján! :-)


Editnél a popsiemelés bajnoka, és már úgy is megy, hogy a kezén támaszt pókjárásban/állásban.
Voltunk Suiton is, kipróbáltuk itthon. Szerette Mártát, mosolygósan csinálta végig az egy hetet. Nagyon elfáradt a kezelésektől, teljesen kidőlt a hét végére. De valamit erősödhetett.

1.5 órán át tudtunk négykézláb állni úgy, hogy 1-2 percig tartotta, aztán újra betettem négykézlábba, megint tartotta és így tovább. Így beszélgettünk, és beszéd közben sem izgult annyira, hogy előre dőljön. Jó érzés volt, nagyon jó volt. A lovakról beszélgettünk, és így maradtunk... :-)

Elkezdtünk barkóbázni! A hosszú autós utaink már barkóbázással telnek.
Élőlény? - kérdi. Nem. - válaszolom. Akkor tárgy?
Ha élőlény: Akkor ember? -kérdi. Akkor növény? Akkor állat? És miután ezt kitalálta, én folytatom a leírással, és ő lazán kitalálja. Tündéri. Apa is elájult ma tőle, a Balatonról hazafelé tartva. (Átúsztam a Füred-Almádi öblöt. Jól esett, ~1:15, 3km.)

2012. június 2., szombat

Élmények

Rengeteg élményünk volt, talán ezért is nehéz volt gép elé ülni, és írni.
Anyák napja: iskolában is, itthon is, gyönyörű ajándékokat kaptam mindhármuktól.
Timi névnap: a Dunára mentünk piknikezni, azt választotta Timcsi. IMádja, és jó sok víz volt, lehetett a fák között bujócskázni, kavicsozni, stb.
Boti névnap: kalandpálya Csillebércen.
Tavaszköszöntő: jól sikerült a pörgős néptánc fellépés, Nikolék is jöttek.
Volt iskolagála, ilyen projekt nap a suliban olyan, Apa szülinap, mama-papa szülinap, huhh, felsorolni is sok.
Voltam a 3 gyerekkel és a kutyával teljesítmény túrán a Hármashatár-hegyen. Timi a hátamon, háti hordóban, szuper jól bírta, élvezte, a nagyok is ügyesek voltak, a végén kaptak kitűzőt, innivalót, kaját, oklevelet, nagyon büszkék voltak. Csak kevesen néztek hülyének, egyedül a három gyerekkel és a kutyával... :-)
Előző nap meg a diósdi tavaszköszöntőn a bicaj versenyen indultunk. :-) Ez egy olyan hétvége volt, amiről mindig is álmodtam, és sikerült végre megvalósítani. Többször kéne, mert ez engem nagyon éltet.
Még egy nagy dolog történt: elkezdtem úszni. Elvittem Botit pár alkalommal reggel 6-ra úszni, mert a vizilabdán szenved a technikájával (az hogy 3-4 év alatt nem tudták megtanítani normálisan a technikát, az más téma már...), de elkezdtem kicsit kezem ügyébe venni az úszás technikáját, és 6-7ig úsztunk. Láttam, hogy van öreg fiúk úszása is, így hát, megkérdeztem, hogy lehet-e csatlakozni. Igenlő válaz után lementem, és úsztam. A belemet is kiköptem, már elnézést, de úgy ki voltam. Kiderült, hogy versenyúszók és triatlonosok, úgy, fel kell kötnöm a gatyámat, szó szerint. De szükségem van rá, mert jól átmozgat, újra sportolok kicsit, mégha az edzés 5.30-kor kezdődik is. Elvileg minden nap lehetne menni, de én örülök, ha heti 1-2 alkalommal összejön.
Csíksomlyó: külön bejegyzésben írok erről.

  

2 hónap alatti fejlődés

Nagyon nem volt érkezésem és időm írni, de most pótlok egy kicsit.

A legfőbb, hogy Timi gyönyörűen beszél. Most olvastam vissza, hogy 2 hónapja, még azt írtam, hogy 3-4-5 szavas mondatokat mond, hát most, gyönyörű, összefüggő mondatokban beszél, választékosan fejezi ki magát, bármit ki tud már mondani (néha még izgul, és feszül miatta, de kimondja). Egyik napról a másikra elkezdett kérdezősködni, és azóta is kérdez, kérdez, kérdez... Jó pár napig a mi ez? azátn jött a hol? mikor? És egy ideje a miért? kérdéseket is bombázza felénk. Nagyon okos kérdéseket tesz fel, pl: miért fúj a szél. Elmondjuk, és aztán megismétli magától, később, és tök jól emlékszik a nehéz technikai kérdések válaszaira is.

Egyre jobban eszik egyedül, segítek a kanalat megfogni, rátenni a kaját, de aztán maga teszi a szájába, és jól le is húzza az ételt a kanálról. Ivásban is hasonló javulás van, együtt megfogjuk a kétfüles poharat (közepesen tele töltve), és egyedül szájába teszi, iszik, majd leteszi nagyjából. Ügyesedik, főz, segít keverni, ő is mindig főz tésztát, borsót vagy valamit, amikor én is, imád nekem segíteni. Erről jut eszembe, a ruháit, ő maga teszi el, amit legalábbis elér, a zoknikat, harisnyákat alulra a fiókba, ez guggol-feláll gyakorlással, a bugyikat, pólókat, rövidnadrágokat pedig lehajol feláll gyakorlással, játék az egész, és akármeddig bírja.

Lovaglás: Matyiról, a póniról átváltottunk nagy lóra (hucul fajta, amin a magyar őseink is lovagoltak, közepesen magas). A lovat Olgának hívják, köteles kapaszkodóba kapaszkodik, és így egyedül ül a lovon, csak néha kell igazgatni. Fél órát simán kibír így, és büszke, imádja.

Úszás: továbbra is imád úszni, és úszógumiban sikerül egyedül úszkkálnia kicsit, már nem feltétlenül fejnehéz, tehát kezd az egyensúly is alakulni.

Szárazföldi mozgás: egyre jobban és könnyebben tudom sétáltatni, a fő térre elsétál meg vissza, ha jó kedvében van, szépen is tud állni és sétálni velem. Megint megtartotta a mászó pozicíót 2 alkalommal tök jól vizszintesen, azóta nem akaródzott, de dolgozunk rajta. A lejtő továbbra is megy, azon tudunk mesélni, és ő négykézlábazik, illetve sarokülésben támaszt. A támasztása is sokkal jobb lett, szépen alakulunk. Ráfeküdtem a törzsének erősítésére is jobban, az oldalsó izmokra, mert sokat dölöngélt oldalra. A Ropi Éva féle lebegőültetésben is szépen megtartja magát, nem vetődik hátra, azaz erősödünk! Edit is sokat dolgozik a kezén, nyakán, és már szépen be tudja hozni a kezét középre, a megfogás-elengedés is egyre jobban megy.


Közösség: elkezdtünk egy oviba járni, egy közeli családi napközibe, akik nagyon pozitívan álltak hozzánk, ezúton is köszönet nekik. Timi imádja a gyerekeket is és az óvó néniket is, bár még csak úgy, hogy én is ott vagyok. Minden nap megkérdi, hogy mikor megyünk oviba? Alvás után... és meg is válaszolja magának. Az oviban olyan rendesen álltak hozzánk, hogy csak jót tudok mondani. Van elég erőforrásuk, helyük, és mivel szívük-lelkük tényleg kiteszik a gyerekekért, minket is szívesen fogadtak. Ez egy olyan ovi, ahol a gyerekek virágot ültetnek, palántáznak, néptáncolnak, kirándulnak, az életre tanítják őket. Nagyon hálás vagyok, hogy ide is eljutottunk.