Történetünk

Három csodálatos gyermek édesanyja vagyok, hihetetlen meleg és büszke érzés tölt el engem irántuk.


Mindegyik a maga módján számomra egy csoda! Botond 2003-ban, Kinga 2004-ben, Timi 2008-ban született. Botival a szülés maga a csoda volt: fájdalommentes és gyors szüléssel, nagy gyerekként jött világra. Kinga kissé korábban érkezett, 34. hétre, kissé megijeszetett minket, de Hál’Istennek minden rendben ment. Bár mindkettővel jártam a Petőbe, Botival azért, mert kissé „C” alakú volt és kissé hipoton, most 7 évesen judo versenyekre járunk vele. Kingával azért jártam, mert kicsit koraszülött lett, de vele még ennyi gond sem volt. Szépen fejlődött. Vele a logopédiai oldalon tornáztatjuk magunkat.

Kinga és Botond 2007-ben

2008 nyarán megszületett a csodálatos Timi is, aki teljesen megváltoztatta életünket. Előtte a sok munka, hajszolás, pénz, stb… Most átértékeltünk mindent. Még a fogantatás előtt megbeszéltük férjemmel, hogy én akkor vállalom a harmadik gyereket, ha ő visszább vesz a munkából, mert egyedül nehéz nagyon. A két nagyobb alatt főleg a második felében, ritkán látták Apát, és ez így nem mehetett tovább. A kis családi céget, amit korábban én vittem, most átvette Apa, így ő is otthonról dolgozott. Nagy lett a szerelem a nagyok és Apa között hamarosan. Jó volt így.
Timi korán született, nagyon korán, a 28-29. hétre, ráadásul nem itthon, hanem vidéken, nagymama látogatás közben. Persze ijedelem, 2 hónap kórház, a nyár közepén, a nagyokkal alig voltunk együtt nyáron… Már az inkubátorban tornáztattam, figyeltem a testtartására. Az első félév tök jól ment, jártunk a Petőbe, ahogy a nagyokkal, mindenki azt mondta, minden szép és jó.

Timi 1.napja otthon

Féléves kora körül rajzolódott ki, hogy nem annyira jó minden, nem csinálja, amiket kéne.
Gyors útkeresés, neurológusok építő mondatai után minden neurológustól elfordultunk, úgy döntöttünk, hogy nincs rájuk szükségünk, mert előre nem visznek minket, csak elkeserítenek, és hosszú hetekre magam alá zuhanok ezek miatt, és így a Timit sem tudom úgy tornáztatni, és hozzá úgy fordulni, ahogy ez elvárható lenne egy édesanyától. Nem tudtam örömöt, kedvességet, magabiztosságot, kiegyensúlyozottságot közvetíteni a gyermek felé, no persze ettől még szerettem, de a szívem összeszorult, és nem ment semmi. Kezdett rossz irányba menni az egész. Törzse hipoton volt, és végtagjai feszesek. Nehéz eset, mondták mindenhol.

Elhatároztuk, hogy csak oda megyünk, ahol hisznek a gyermekben, hogy 100%-osan fel tud épülni.
A legjobb az volt, hogy a gyors útkeresésben megtaláltuk a most is imádott Dévényesünket, Dankuliné Gazsovics Editet. Már 2009 eleje éve járunk hozzá, nagyon kemény, mint minden dévényes, de ő másként kemény. Voltunk az elején másnál is, de rögtön éreztem, hogy Ő kell nekünk. Dinamikus, energikus, magabiztos mozdulatok, nagyon magasfokú hozzáértés. A tonája sem könnyű, szerintem a dévényesek között az egyik legnehezebb, de a legeredményesebb. Fantasztikus eredményei vannak, hatalmas tudása és szíve. Timi imádja őt, mindig mondja, hogy „szereti”.
Abbahagytuk később a Petőt, és elkezdtünk egy helyi korai feljesztőbe járni, hogy ne kelljen annyit utazni. Edit javasolta, hogy nem jó az utazás, rossz a testtartás közben és nem egy aktív időtöltés. Egy évig ott is nyomtuk, de azt is ott hagytuk egy év után, nem volt elég intenzív. Ugyanúgy egy évesen elkezdtük a TSMT tornát is a BHRG-nél, otthoni tornák, havi egy kontroll. Az jónak tűnt a dévény mellett, kicsit dinamizálta. Közben a gyógyúszást is elkezdtük egy jó éves kora után, az is erősített rajta. Itthon is minden nap tornáztattam, 2-szer is, sok volt a torna.


Timi és baba torna
Melyik a nagyobb? :-)

És én eközben valamiről elfeledkeztem! Arról, hogy nem versenyzőt nevelek, és arról, hogy én nem edző vagyok! Elfelejtettem a nagy ijedtségben, hogy nem csak a mozgásból áll a világ. Csak a tornákra koncentráltam, és nem tekintettem a gyermekem gyermeknek. Csak azt láttam, hogy ezt és ezt már csinálnia kéne. Hiba volt. Hiába kaptam Edittől figyelmeztetéseket, hogy játsszak vele otthon, én tornáztattam tovább, nem is tudtam vele felszabadultan játszani. Óriásit hibáztam.
Aztán egyszer csak talán másfél éves kora körül, elkezdtem neki olvasni, mutogatni a könyvekben. Mivel feszes volt a karja, nehezen tudott mutogatni, emelni is nehéz volt a karját. De nagyjából ment, mégha nem is pontosan. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Timi mindent ért, és tud. A legtöbb állatot meg tudta jól mutatni a könyvekben. A lakás tárgyait is. Rádöbbentem, hogy ez a gyerek mindent ért, okos, csak nehezen mozog! Innentől megváltozott az életem, legalábbis első lépcsőben. Örültem, és kezdtem a szellemi fejlesztés irányába is elmozdulni.
Egy nyuszi és egy őzike
(szerepjáték)

De nagyon fontos, hogy az otthoni tornákat nem csak edzésként csinálom neki. Van olyan rész, ami elkerülhetetlenül fájdalmas, nehéz Timinek, ezt általában a végére hagyom, mert utána minden lelki ereje elszáll, és már nehéz utána bármire is megkérni Timit. De a torna java részét ki tudtam úgy dolgozni, hogy számára az játék legyen. Nem csak mondókázok közben, mert az egy idő után unalmassá vált számára. Hanem könyveket nézünk közben, felüléseket állatokhoz csináljuk, megsimogatjuk, fekvőtámaszoknál egy állatnak lent puszit adunk, fejemeléseket minden pozícióban valami játékra nézéssel csináljuk, szóval minden-minden gyakorlathoz kiötlök valami motivációt. Ezeket persze néha változtatgatni kell, mert igényli, ahogy fejlődik. Minden nálunk a motiváción múlik!!! Ha nincs motiváció jön a sztrájk (ami akár feszítésben mutatkozik meg, akár abban, hogy úgy elhagyja magát, mint egy zsák krumpli).
Szóval 2.5 évesen itt tartunk: 1-2 métert azért tud kúszogatni, nem fordul meg még, mászópozíciót még nem tartja egyedül, de egyre jobban lehet mászatni, és szereti is azt. Imádja, ha járatjuk, imád állni.
De hiszem, tudom és érzem, hogy hamarosan mindent fog tudni csinálni!!!

A legfontosabb, hogy szem előtt tartsam, hogy Timi szelleme, lelke a korának megfelelő, ennek megfelelően kell vele játszani, a mozgásbeli dolgokat pedig éppen pótoljuk!


Két évesen elkezdtünk gyógypedagógushoz járni Edit javaslatára, ott leginkább a kezére fókuszálunk, és eredményes nagyon, sokat javultak azóta a kézmozdulatai. Elkezdett építeni (egy kis segítséggel), legalábbis akar építeni, ami nagy dolog. Elkezdett bilizni. Jelez, hogy psss és kaki. Mondja, hogy Anya, inni, és eközben kezd megnyílni. Nem csoda, hogy nem volt túl nyitott, mert hát csak a nehéz tornák, mindenhol nyúzták, miért lett volna bizalma mások iránt. Azért most is anya-anya-anya… Két évesen elkezdtünk a TSMT-n a Lakatos Katihoz járni, nyári tábor, aktív tornák. Nehéz, de itthonra jó. Igazság szerint, túl sok, nem tudunk mindent megcsinálni, mert a három gyerek mellett nem jut elég idő és energia a kb. 3 órás gyakorlatsorra, ezért válogatok belőle, minden nap mást-mást.
Fejlesztések 2 évesen:  dévény heti 2x, úszás heti 1x, tsmt/kilazítás heti 1x, gyógypedagógia heti 1x, ringató zenei kikapcsolódás heti 1x, kilazítás, házi dévény és tsmt torna itthon minden nap.

Két és fél évesen elkezdtünk járni Szabó Évához. Csontkovácsol, az inakat, izomkat teszi helyre, craniosacralis kezelést csinál, és tanítja az agyat a helyes testtartásra, építi le a rossz reflexeket és energiával kezeli. Úgy gondolom, hogy ez nagyon kellett nekünk, Edit és Éva együtt szuper, kiegészítik egymást, erősítik egymást. Mennie kell!
Elkezdett nagylányosan wc-be pisilni, kakilni. Egyre több hangot ad ki, első szótagok mennek, szülinapjára már szinte minden hangot ki tud mondani, de csak az első szótaggal néhány szó kivételével.
Fejlesztések 2.5 évesen: dévény heti 2x, szabó éva heti 2x, úszás heti 1x, tsmt/kilazítás havi 1x, gyógypedagógia heti 2x, ringató zenei kikapcsolódás heti 1x, kilazítás, házi dévény és tsmt torna itthon minden nap. http://timiafeny.blogspot.com/2011/06/otthoni-jatekos-feladatok-2-3-evesen.html

Három évesen úgy gondolom, hogy a fő fejlesztési vonal jó, az Edit dévény tornája, Ropi Éva sokrétű kezelése szuper. Úszást váltottunk, Ercsibe járunk, egy sokkal jobb HRG úszásra heti 2x. Kéne még lovaglás. Az Éva néni finommotorika, értelem fejlesztése szintén jó. 
A wc-zés egyre jobb, már szól is sokszor, ha kell. A beszéd is egyre jobb, szinte minden hang meg van, csak a váltást kell még erősíteni, hogy a szavakat tudja jól kimondani. Szája már csak egy-két helyen feszes, a nyelve egyre jobban pörög, egyre ritkábban véresek a pelusok szájkezelés közben Editnél. Annyi mondókát tud és mond előre, hogy hihetetlen, legalább ötvenet! Számol 10-ig stabilan, mutogatva is.
Fejlesztések 3 évesen: dévény heti 2x, szabó éva heti 2x, úszás heti 2x, tsmt/kilazítás havi 1x, gyógypedagógia heti 2x, ringató zenei kikapcsolódás heti 1x, kilazítás, házi dévény és tsmt torna itthon minden nap.
A fő irányvonal a lelkünk továbbra is, anyáról való leválás kissé, az izgulások megszűntetése. Ezek lelki eredetűek, meg kell oldanunk. Nehezebb, mint a torna...


Tekintsd meg, hogyan alakult lelki világunk az elmúlt évek során, talán Neked is hasznos lehet.