Baba vs nagy lány

Újabb mérdföldkőhöz érkeztünk!
Edit is, Éva is úgy gondolja, hogy fizikailag sokat javult Timi, kezdenek helyre kerülni az alkatrészek. Emlékszem egyszer Edit szavaira, amit utólag mondott (hiszen mindig bíztatott, állandó lelki támaszom volt és van és lesz, csak most már nem egyedül hordja a lelki támasz terhét, hanem ketten, Éva és Tamás is csatlakoztak): "Timi régen egyben volt rossz, most már csak alkatrészeiben." Ezt kb. egy éve mondta, és most el is jutottunk oda, hogy az alkatrészek is kezdenek megjavulni. Tehát fizikailag képes lenne többet teljesíteni, kúszni, hamarosan mászni, csak valami még nem engedi. Miiiiii???? Kérdem magamtól...
És akkor már nem is tudom hogyan, jött az ötlet, hogy ő még babáskodó, nagyon rám van cuppanva, és csak akkor hajlandó valamit mozdulni, ha hozzáérek. Panaszkodok Tamásnak ahogy kell, hogy még csecsemőkartartásban van a keze, és akkor kimondom valahogy, megkérdem, hogy esetleg lelki köldökzsinór van-e köztünk. Azt mondja, hogy meg is válaszoltam a kérdésemet. És rákérdezett, hogy nem gabalyodik-e bele a lába a köldökzsinórba, nem esik-e el tőle? Én csak annyit válaszoltam, hogy basszus... Mert elkezdte keresztezni az utóbbi időben a lábát, s attól persze megbotlik. Este elvágtam ezt a lelki köldökzsinórt, és egy jó hétig olyan fáradt, erőtlen volt, hogy nem is tudtam miért. Aztán erőre kapott, és újra erősödött, és egyre erősebb lett. Ez egybeesett a balatoni nyaralással. A lábkeresztezés nagy mértékben visszahúzódott.
Szabó Évával is megbeszéltük, hogy elkezdjük nagylányosítani. Azaz, elkezdem magára hagyni fokozatosan, hogy megtanuljon játszani, egyedül lenni, és nélkülem is megcsinálni dolgokat. Nekem is erősnek kell lennem, hogy ne segítsem, ha arról van szó, hogy valahova el kell érni, akkor egyedül kell elérni, abszolút segítség nélkül. Napi 1-2 ilyen alkalmat beiktatok. A héten kezdtem, de már egy-két előnyét kezdem látni, bár még csak az elején tartunk. Ezzel is megpróbáljuk leépíteni a babáskodását. Mivel viszont imád járni, és meg kell hagyni, hogy Hál'Istennek egyre jobban csinálja, az meg nagylányos dolog. Így vergődünk a nagylányos és a babás dolgok között. És ami nagy dolog! Három év hármasban való hálás után, Timi saját, macis ágyában alszik!
A nyári táborok plusszban (2x intenzív csontkovácsolás, 1x Lakatos Kati féle tábor) még erősítettek Timin, a karja is érezhetően erősödött, a tartása, fejkontroll sokat javult, törzse erősödött, annyit sétált, hogy sokat erősödtek a lábai is, de a támaszkodás, a földtől való félelem, a kar nyújtása még nagyon szűk keresztmetszet.
Tamás azt mondta, hogy ez a gyerek JÁRNI akar. És a Zelcsényi doktornő is a héten azt mondta, hogy ha nem tanul meg mászni, legfeljebb nem kapcsolódik össze a két agyfélteke, más professzoroknak is ilyen, hányan nem tanultak meg mászni, nincs összekapcsolódva, annyi baj legyen. Hát nem tudom, majd meglátjuk hogy alakul, de egy biztos, nagy motivációra kúszik egyedül pár métert, mászni a segítségemmel szeret/enged, de sétálni imád akár órákon át. Siklóson 2 órát sétált a várban, már csöpögött rólam a víz, mert fel sem vehettem, csak a lépcsőkön, de akkor is hiszitke volt, hogy azonnal tegyem le. És azóta is ez van, hogy sétálni akármennyit, soha nem engedi, hogy felvegyem, akár hová megyünk, ő sétálni szeretne. Ami úgy gondolom csodálatos, hogy ezt ennyire akarja, és szereti, és ezáltal fog is sikerülni, csak mi lesz a mászással? Lehet, hogy elég lenne nekünk elérni a négykézláb helyzetet, amiből fel tud állni??? (Ha felkapaszkodik a kanapéra segítséggel, akkor olyan ügyesen pikk-pakk feláll. De mondjuk hason fekvésből az ülésben lévő lábamra felkapaszkodni jelenleg nagy erőfeszítés) Tudom, hogy a mászás sok mindenre jó, és kell, kellene, de ha egyszer annyira járni akar, mi tévő legyek? Nem mondhatom, hogy ne tedd, mert egyrészt nem is akarom, másrészt feljgosítva sem vagyok erre. Ő tudja, neki mi jó!!!
Gondolkodok jövőre, azaz szeptembertől mit hogyan csináljunk. Fix pontok: Edit, Szabó Éva, Éva néni, Tamás, Tsmt. Kell még úszás és lovaglás. Jó volna még a ringató is, hogy társaságban legyen. Tamást kéne állandóra venni, mert utána hihetetlen ügyes mindig: múltkor négykézláb állt a lejtőn sokáig és gyönyörűen, ma dumált, kivirult, sokat kúszott, gyönyörűen ült (Sz.Éva és állatkertezés után, sok-sok sétával). És kell még a sok-sok játék, hogy az izgulós feszítés elmúljon!
Timcsi szellemileg az elmúlt hónapokban hatalmasat ugrott. Mindent ért, és egyre jobban kommunikál. Már egy csomó hangot ki tud mondani, sok hangkapcsolatot, és imád énekelni. Ma még a Tamásnak is megmutatta. A kedvencei a Cirmos cica, Ha én cica volnék, Ez a cica fekete, A part alatt, Egy boszorka van. Ma pl meglepett, hogy az Egyszer volt egy kemence, belebújt a kis Bence verset korábban csak egy alkalommal párszor elmondtam neki, ma még 1x, és már ahogy mondtam a sorok elejét, ő úgy fejezte be tökéletesen. A mondókákat úgy mondjuk, hogy ő mondja, hogy milyen szó következik (annak az 1-2 betűjét), én kimondom, és folytatja a következővel, tehát tudja, hogy mi jön. Nagyon sokat ismer, 40-50 mondókát tutti... Minden nap kb 2-3 órát énekelünk, ha utazunk, wc-zünk, eszünk, minden álló időben kéri, hogy énekeljünk! A másik meglepő, hogy számol 1-6ig stabilan, mutogatva is, tehát összekapcsolja a számokat a darabszámmal, de 10ig is jól elszámol egy kis segítséggel a hét körül. Tudja, hol lakunk (Di, Ba uuu, no) Szóval vannak ilyen meglepetések... :-)