2012. február 18., szombat

Egyiptom - "egyedi fejlesztés"

Miután rengeteg helyre járunk Timivel, amit persze ezúton is köszönök mindenkinek, már láttam Timin, hogy kell egy kis szünet neki. Eljutottam idáig, hogy ezt meglássam... Már gondolatban is megérett, és ráadásul olvastam anyósom javaslatára egy olyan könyvet ( A Titkos kert - ajánlom!), ami arra a gondolatra ébresztett, hogy hadd menjen most egy kicsit a saját tempójában Timi, hadd diktáljon ő, és ne én mondjam meg, hogy mikor hova kell menni fejlődni. Ráadásul a téli állandó takonytól is szabadulni kellett, nem használt igazán semmi. Így a következő szempontok alapján választottam: meleg éghajlat, tengerparttal, méghozzá homokos tengerparttal, ahol tudunk sétálni mezítláb, és időben minimum 3 hét kell, mert 1-2 hét, amíg kipiheni magát, és a 2-3. hét a nagy fejlődés hete. Sokan nem értették, miért Egyiptom, de ezek elfogadható áron ott vannak jelen.  Az árról annyit, hogy nem volt sokkal drágább a 3 hét, mint az egy hónap fejlesztés itthon. Szóval, Egyiptom, Sharm-el-Sheikh, Mamával, Kingával és Timivel.

Összességében, szuper volt, nagyot fejlődött Timi, nekem is egy szuper kikapcsolódás volt, Kingának nagy élmény, első tengerparti nyaralása, Mamának az egzotikus táj szintén nagy élmény volt. Kingával sokat búvárkodtunk (snorkelezve), láttunk többször murénát (első nap, első fürdés, első 5 percében már), óriás barrakudákat, lepényhalat, rengeteg gömbhalat, tűhalat, zebrahalat, pillangóhalat, doktorhalat, papagájhalat, és sok színes kis halacskát a hatalmas korallzátonyok között. Végülis pár száz méter hosszan az egész egy korallzátony volt, kb 30-40 m-t kellett beúszni, és onnantól a 10-15 m mély falleszakadás mentén lehetett csodaszépeket látni. Apával régen merültünk itt, jó volt újra látni, mégha csak sznorizva is, de jó érzés volt a saját leányommal ott lenni, úszni. Tök jól bírta, búvárruhájában feszített.




Sokat tudtam gondolkodni, elmerülni a dolgokban, és ez sokat segített. Új erőt adott. Olvastam közben a Wass Albert Hagyatékot, és akkor rádöbbentem egy szóra, amit ki kellett mondanom részemre is és Timi részére is. Ez a szó a félelem volt. Ő félt az itteni kudarcoktól, a harctól, kényelmesebb lett volna neki a babás világ, majd kiszolgálnak, stb. Ezért nem akart teljesen a földön járni, ő itt félt. Ezért ijedezett néha még, ezért, tette fel kezét csecsemő kartartásba, és félt mindentől. Én féltem a megfelelni akarástól, hiszen mindig próbáltam megfelelni a környezetemnek. Hiába lépkedett Timi szépen, ha jött valaki, már megijedt tőle, görcs, félelem, én úgyszintén, féltem, hogy néznek, féltem, hogy nem vagyunk "tökéletesek", így inkább felvettem ölbe. Első hét ott is még így telt, Timi nagyon megijedt az araboktól, a túlzott közvetlenségüktől, pedig tök jó fejek voltak, tényleg, kedvesek, játékosak. A 2. héttől, már nem volt annyira görcsös, ha nem foglalkoztak vele az arabok, akkor nem volt baj, a 3. héten meg már simán elsétált mellettük, amivel az én félelmem is alábbhagyott, hiszen nem érdekelt ki mit gondol, arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű, hogy ezt a drága lányt tanítjuk járni, és szépen mások előtt is felment a lépcsőn (tettem fel a lábát, ő húzta fel magát, akár 130-140 lépcsőt is felment így). Lehet furcsálták, hogyan lépegetünk, de akkor mi van?
Sok félelmünket levetkőztük, ott hagytuk.
Sokat erősödött, sokat játszottunk, bújócskáztunk, amit csak a Mamával és Kingával lehet megtenni, hiszen kb 150 m-t 1 óra alatt tettünk meg, nap, mint nap, sokat homokoztunk, kavicsot dobáltunk, főztünk homokból, babaházat építettünk és rendeztünk be homokból és kavicsból. A kéz manipulációja sokat javult. Sétálni a homokban nem annyira mert, sokan voltak a parton, de délután, naplemente után, már senki sem volt, akkor még fürdeni is akart. Akkor élvezte. 1-2 percre a tengerben is fürödtünk, de a medencében napi fél órát kb.
Szeles volt az idő általában, de olyan jó tavaszias. Élvezte a külön programokat, a delfin show volt a kedvence, a tengeralattjárózást is élvezte nagyon, sok halat látott, tetszett a vizicsúszdapark (Cloepark), de a legtuttibb a vizibiciklizés volt, végig vihogta, sikította.
Amiért elmentem az, az, hogy az én és Timi rossz dolgainkat ott hagyjuk, hogy Timi akarata még jobban megnyíljon, ami határozottan sikerült. Most nagyon akar, már egyedül akar enni (még kell segítség, de akar), imád menni, menni, és teljes mértékben részt akar venni a felnőttes dolgokban, ruha elpakolás, teregetés, főzés!


      
 Teraszról kilátás (étteremmel)                                     Medence

Tengerben röpke fürdés                     homokozás a végtelenségig


szikla alá bebújni, kagylókat keresni         vizibiciklizés közben hahótázás

tengerparti séta

delfin show


cleopark - vizicsúszdák


cleopark                                      tengeralattjáró


bújócskázás Mamával                        csodálatos naplemente


Ami megdöbbentő volt, hogy 3 hét után, úgy, hogy nem volt közben semmilyen torna, csak az a mozgás, amit ő akart, ő irányított, nem feszült vissza, és nem lett hipotonabb, hanem erősödött is. Egyedül a nyakán egy ici picit feszült vissza egy kis helyen és a hasa. De a keze, válla sokat lazult! A homokozásnak és kavicsozásnak köszönhetően, gondolom. Hát ez elgondolkoztató volt. Túl sok, amit itthon csinálunk? El is határoztam, hogy visszább veszek a tempóból, és legyen heti 3-4 nap, amikor ő diktátál. Már akar mozogni, legyen, ahogy ő szeretné.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése