A Húsvét, mint azt minden keresztény ember jól tudja mozgó ünnepnek számít. Pontos idõpontja, a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte utáni vasárnap. Ez Húsvét vasárnapja. Rögtön felvetõdik a kérdés, hogy az egyházatyáknak kellett-e ismerni a csillagos ég minden titkát, ahhoz, hogy egyik legszentebb ünnepét a kereszténységnek egyáltalán el tudják helyezni az évben? Természetesen igen. Ha csak egyetlen példát veszünk elõ ennek bizonyítására, akkor eszünkbe kell, hogy jusson Vitéz János esztergomi érsek, aki nemhogy ismerte a csillagok és a bolygók állását, pályáját, mozgását, hanem korának legnagyobb matematikusa, asztrológusa, asztronómusa volt. Nehogy azt higgyük, hogy ez ellentmondás! Az asztrológia és az asztronómia mindössze 400 évvel ezelõtt kezdett kettéválni jól érzékelhetõen. A humanista tudósok még a jövõ szélsõséges szakosodásáról mit sem sejtve hódoltak az univerzális tudást megragadni igyekvõ Hét Szabad Mûvészet, benne a matematika és az asztrológia együttes ismeretének. Mátyás udvarában még együtt találjuk a csillagbölcselet két fontos ágát. S mivel az uralkodó rendkívül fontosnak tartotta az egyetemes tudás megszerzését, így egy csodálatos szellemi központ tudott létre jönni Budán, amelynek híre a világ legtávolabbi sarkába is elért.
Mátyás király udvarában nemegyszer megfordult a Königsbergi Regiomontanus, a lengyel Johann von Golgau, Ilkus Márton, sõt az olasz Francesco Roselli is - mind a kor kiemelkedõ csillagászai. Az országban három nagy csillagvizsgáló mûködött: Kalocsán, Budán, és Esztergomban. De Vitéz János Nagyváradon is berendezett egy csillagvizsgálót. Fel kell tennünk a kérdést, miért kellett eme nemes férfiaknak a csillagokból szerezhetõ tudás? Nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az idõ járását és az elkövetkezendõ eseményeket olvasták ki az égi képeskönyvbõl. S ha ez így volt –- márpedig ezek tények - akkor méltán feltételezhetjük, hogy Mátyás ideje elõtt is kiemelkedõ szerepe lehetett a csillagok ismeretének Magyarországon. Nem véletlen, hogy magyar királyt mindig nagyünnepen koronáztak, akkor, amikor a csillagok állása kedvezõ volt.
Hunyadi Mátyást 1464. március 29-én, Nagypénteken koronázzák Magyarország királyává. Ezután, április hatodikán bocsátják ki a székesfehérvári koronázási cikkelyeket, amelyekkel tulajdonképpen elkezdõdik Mátyás uralkodása. Itt is feltehetjük a kérdést, hogy véletlen-e, hogy az utolsó teljes értékû magyar király éppen Nagypénteken lesz Magyarország királya? Természetesen nem. Tudatosan vállalt sors ez, mint ahogy Jézus Krisztus sorsa is az volt. Nem lehet már visszafordulni, nincs már menekülési út a kínhalál elõl. Fel kell venni a keresztet és menni. Menni még úgy is, ha tudjuk, hogy leköpnek, megaláznak, meggyaláznak minket, hogy még a ruhánkat is elveszik tõlünk. Menni kell, pedig tudjuk, hogy ez az út a szenvedéssel, kínnal teli halálhoz fog vezetni. Mert csak Õ tudta, a kereszt súlya alatt, hogy ilyen közel a feltámadáshoz még soha nem járt. "Mit ér a mi hitünk a feltámadás nélkül?" írja Pál apostol. És valóban. Nem hitünk legfontosabb alapja a feltámadás? De igen! És ehhez csak egyetlen út vezethet el. A szenvedésen, kínokon teli halálon keresztül. Húsvét nem azt jelenti, hogy a böjti idõszakban nem „"vét"-ünk a "hús" ellen, hanem azt, hogy vissza-"vét"-etik a "hús"! Tehát feltámadunk!
Tudta-e ezt Mátyás király? Minden bizonnyal. Hiszen pontosan kijelölte az utat számunkra. Nagypénteken a kereszthalál megidézésével kezdõdött az õ királysága. És amikor meghal - 1490. április 6-án - éppen nagyhéten adja vissza lelkét a Teremtõnek. Mintha csak tudta volna: Magyarország sorsa bevégeztetett...… És tényleg. Halála után évszázadokon át feszült a nemzet a keresztfán, míg végül 1956. november 4-én meg nem halt nagy kínok között. Majd 1978. január 6-án levétetett a keresztfáról és édesanyja ölébe került, s míg 2004-ben sírba nem tétetett...…
És most 2012. április 6-án, Nagypénteken mi fog történni? Jézus Krisztus kereszthalála, Hunyadi Mátyás halála és a mai nap véletlen esik egybe? Nem. A sötétség már régen elborította a világot, a föld már idõtlen idõk óta remeg és a templomok kárpitja már régen meghasadt. Mátyás is már kiüvöltötte fájdalmát szíve legmélyébõl. Most csend van. Elvégezetett? Igen. De a csend a várakozás csendje. És most nem mi várunk valami csodás eseményre, hanem Õk várnak. Jézus és Mátyás. Az Igazság Napja és az Igazságos. Várják, hogy szeretett nemzetük megérti-e a csillagok jeleit és végre feltámad-e?…
"Nagypénteken mossa holló a fiát
Koronázzák Magyarország Királyát
Mossad holló, mossad a te fiadat
Váltsd meg Király, váltsd meg az országodat"
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek.
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyõzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése