Medve-tó, Korond odafele, visszfelé Szent-Anna tó, Parajd. Ott kirándulás a Nagy-Somlyón, Salvator pénteken is, szombaton is, mise, sátrazás fent a nyeregben egyedül, illetve a tavalyi ismerős srácokkal, sütögetés.
A napfelkelte idén felhős és esős volt, de szép élmény volt így is. A misét egy stuttgarti pap tartotta, nem túl érdekfeszítő témakörről. A gyerekek közben gyönyörűen rajzoltak, az többet ért, amit ott rajzoltak, mint maga a mise témaköre.
Timi csodálatosan érezte magát Erdélyben, sokat fejlődött, egyszer azt is mondta, hogy "hazajöttünk". Mindenki értse, ahogy akarja. Szeretett kirándulni, szeretett a Salvator kápolnában lenni, enni-inni, sétálni. Miután hazajöttünk, másnap megkérdezte, "Mikor megyünk megint Erdélybe?" Azt hittem, hogy a sok utazás rosszat is tehet Timinek, sok ülés, görnyedés vagy az autós ülésben, vagy a háti hordóban. De ellenkezőleg. Mire hazaértünk annyit erősödött Timi, hogy hihetetlen. Jó lenne, ha minél többször visszajuthatnánk oda. Csodálatos, ahogy a sok magyar ember zarándokol, együtt van.
Egyszerűen tökéletesre sikerült. A képek is magukért beszélnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése