Mikor mászni tanítani elkezdtem Timit, kissé nehezen ment nekem, mert hát korábban nem volt jellemző tartásom az egyenes lábbal, földig hajlított törzzsel való járás. Beletelt vagy fél évbe, megszoktam, mégha fájdalmas is volt, most már jól bírok akár 30 percet is így lenni, anélkül, hogy felállnék. Persze utána kb. 2 perc, míg kiegyenesedek... :-)
Mostanában Timi imádja, ha járatjuk. Persze az ő kezeit nem szabad a magasba emelni, mint egyéb esetben a járássegítéskor, hanem 45 fokban kell hajolnom, hogy kezei lent legyenek és a törzsét tartsam. Nekem bizony fájt nagyon a hátam, nyakam, derekam, néha azt hittem, hogy kettétörik a hátam, olyan görcsbe tudott állni.
Úgy éreztem, megint én vagyok a szűk keresztmetszet, Timi menne, szeretne, de én mégha csendben is, bár néha nem, de ordítok a fájdalomtól, miközben járni tanítom. Ez nem mehet így, éreznie kell az én boldogságomat, és boldog akarok lenni, hogy itt tartunk. Járatást imádja, mászatást közepesen, kúszatást utálja. Szeretném, ha jókedvét megtartaná ebben. Így elmenten Váradi Tamáshoz, egy csontkovács kezelésre. Hihetetlen élménnyel gyarapodtam! Hogy én milyen ropogós vagyok. Mindig is ropogott térdem, bokám, de ez brutál volt. Nyakam, gerincem, hátam kiegyenesedett, csípőmnél a combcsontom helyrekerült, testem fellélegzett. Ez energiát adott, és nagyon jó kedvet. Megerősített, hogy Timinek is kell ilyen jellegű kimozgatás. Megyek is tanfolyamra, hogy otthon is jobban menjen ez. Sokat ropog a könyöke, válla, a gerincével azért óvatosabb vagyok, de kell egyenesíteni azt is minden irányba. A könyöke, válla már a fekvőtámaszok közben is ropog.
Elképesztő: mind a csontkovácsolás, mind a szellem műtét náluk mekkorát dobott rajtam. Nagy-nagy köszönet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése