Elkezdtünk Szabó Évához járni. Eddig még csak egyszer voltunk, de nagy a bizadalmam. Miután hazajöttünk, olyan aktív volt, mint csak néha. Pedig közben beteg is volt, lázas. Csinál energiakezelést, lazítást, erősítést. Egyedi, úgy gondolom, hogy nekünk kell. Első felében sírt, de hát idegennél mindig. De a második felében élvezte már, figyelt, mi is történik, jó volt látszólag.
A kiropraktikát heti egy alkalomra csökkenthetjük, mert szépen javult a nyaka Zsolt elmondása szerint. Ez jó hír.
Tamáshoz megyünk még egyszer, a múltkori jól sikerült, mert szépen ült, és Edit is megdicsérte. Azt mondta, hogy akkor most hajtsunk rá a csipőjére. Szeintem ez tényleg szűk keresztmetszet, Tamás is, Éva is ezt mondja. Edit is egyetért. Hiszen, ha behúzzuk a csípőnket magunk alá, mint ahogy az Timinek van, persze, hogy begörbül a hátunk, és a fejünk előre esik, és ezért nem tudunk szépen ülni. Ezt ehlyre kell rakni ahhoz szerintem, hogy tovább tudjunk haladni. Eddig mindenhonnan az jött, hogy a nyakat kell először rendbe rakni. De most úgy látom, hogy enélkül nem megy tovább a nyak téma sem... De az a jó, hogy többen többfélét, párhuzamosan mennek a fejlesztések, egymást kiegészítve. Remélem most jó úton vagyunk! Hétvégén csontkovácsolás tanfolyamra megyek. Kiváncsi vagyok, mit merek majd Timin alkalmazni. Mindig keresem a legjobbat nekünk. A lelkünk most jó, bár még mindig néha túl szigorú vagyok a tornákban. Sokat követelek, kicsit kevésbé kéne edzőnek lennem. Mostanra elfáradt Karácsony óta, most kell egy kis szünet, látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése