Elkezdtünk lovagolni Budakeszin. Ez nem gyógylovaglás, talán ez is jó benne. Bár az Orsi foglalkozott gyógylovaglással, és nem ismeretlen ez a terület neki. Timi imádja!
Matyinak hívják a kis barna pónit, naponta többször emlegeti a nevét. Van, hogy olyan gyönyörűen ül rajta, hogy szuper. Ha áll a ló, már el is engedtem, és egyedül ült, bár a minőségén még lehet javítani... :-)
Igazából olyan helyet kerestem, ahol lehet pónin ülni. Tudom, hogy a póni másképp ráz, jobban, más a rezgése, mint a nagy lónak, de ezen egyedül ül, nem vagyok mögötte, ami az önállósódás szempontjából úgy gondolom, hogy nagyon fontos nekünk. Sokkal nehezebb lenne lejönnöm mögüle a lóról, mint hogy most pónin vagyunk. Ha már tud majd egyedül ülni, akkor mehetünk a nagy lóra is.
Lényeg, hogy szereti, és élmény neki a természet közelsége, a ló, a sok kis rohangáló kutya, és a végén az etetetés. Heti 2x megyünk, szombatonként Kinga és Botond is tanul lovagolni - családi program lett.
Ropi Évának is bejött egy kép Timi nagyobb koráról: Timi egyedül áll egy karám előtt, rátámaszkodik, farmerben, szürke pólóban, zöld mellényben, tini kora közepe tájékán. Nagyon várom már ezt a képet én is!!! Támogatom, hogy ezt az utat járja, találja meg még ebben is a boldogságát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése